Öröm, bánat, élmény, lehetőség. E négy szóval körül lehet írni a 2023-as, immár tizenötödik Campus Fesztivált, amely ezúttal is elhozta a cívisvárosnak a hazai könnyűzene krémjét, megannyi nemzetközi sztárral kiegészülve.
A nulladik nap rendre bemelegítő jellegű, ez idén sem volt másképp. Noha a nevek megoszlása nem feltétlenül tükrözi, hogy nyitónapról volna szó, az érdeklődés tekintetében mindenképpen ez érzékelhető, amivel persze semmi gond, így van jól. A fesztivál összterületét és helyszínét tekintve némileg a tavalyihoz képest szűkebb keretek közt mozoghattunk, azonban a nagyerdei terület még mindig egészen egyedülálló hangulatot kölcsönöz a négynapos bulinak. A negatív felhangokról máshol már bőven esett szó, azokat aligha érdemes firtatni. Azt viszont nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ez ismét egy lélekemelő és parádés, színes palettát kínáló óriásbuli volt. Ezt mi sem igazolja jobban, hogy a pénteki esős napon is telt házat számláltak a szervezők.
Zeneszakmai szempontból immár a legnagyobb olyan fesztiválról van szó, amely a hazai sztárokat, egyúttal pedig feltörekvő tehetségeket helyezi előtérbe és kínál nekik lehetőséget a bemutatkozásra, vagy találkozásra közönségükkel. Ennek ékes példája volt az idén először felállított Made in Debrecen pódium, amelyen kizárólag a helyi együttesek ragadtak hangszert, illetve mikrofont kifejezetten nagy sikerrel.
Az infrastrukturális és anyagi vonzatot tekintve némi kérdőjel azért maradhat bennünk. Ami kifejezett pozitívum volt, hogy a globális árak alakulását igazán rugalmasan kezelte/kezeli a Campus, hiszen megannyi kedvezményt vehettünk igénybe. Akár a 690 forintos sör, akár az 1000-1500 forintos lángos kiemelendő, de az Egyetem téren a különböző feladatok teljesítéséért járó ingyen ital, illetve az ingyenes promóciós italok/kóstolók is határozottan kedvezőek voltak.
De már megint az a fránya természet… a higiénia és a mellékhelyiségek kérdése még mindig hagy maga után kívánnivalót. A toi-toiok – Azahriah nélkül – évről-évre egyre nagyobb számban jelennek meg, alkalmazkodva a különböző bulihelyszínek wc-adottságaihoz, azok tisztántartása meglehetősen pocsék. Nem beszélve a HALL mellékhelyiségéről, amely kabinjai már a kora esti órákban a létező összes szilárd és folyékony végtermékkel lettek összerondítva. A papírmennyiség kimondottan véges, egy-egy tiszta mosdóhoz pedig valóságos kutatómunkát kell végezni.
No, ne legyünk szőrösszívűek. Ez a probléma a fesztivál zenei minőségéből, élményszerűségéből persze egy cseppet sem von le, és hazánk egyik legnagyobb fesztiváljaként méltán vetekszik a nemzetközi szereplőkkel is. Olyannyira válik csodás emlékké az idei rendezvény is, hogy a „Végre itt vagy!” és a „Visszavárunk” táblák között eltelt négy nap szinte egyetlennek sem tűnik, annyira jól érezheti magát az ember. Folytatás 2024-ben.
Barna Marci
Új hozzászólás