Az öt- vagy hatlábú Pista (attól függően, melyik járóbotjával botorkált) eltűnt lakásából. A lépcsőházban lakók hetek óta a Pista nélkül élik napjaikat. Nem hallani csoszogását, orra alá dünnyögött zsémbes mormogását, évek óta permanens veszekedését Szabó nénivel, harákolást követő sercintését.
Haverjai, a hajléktalanok hiába csöngetik fel kaputelefonon, hogy hozza a szeméttároló kulcsát, nyissa ki a kukáknak rendszeresített ketrecet, kedvükre turkálhassanak a szemétkupacokban. A lépcsőházban élők gyakran számon kérték, mert a guberálók következetesen szétszórták a kukák tartalmát, s elfelejtették visszarámolni, sőt ha egy-egy jobb érzésű környékbeli rájuk szólt, még nekik állt feljebb.
Az öreg Pista lánya kardos asszonyság. Egyszer már elfogyott a türelme apja kukabúvárkodása, állandó csavargása, a lakás mocskossága miatt, hogy boldog-boldogtalant beengedett, ezért beutaltatta a Pallagi úti öregek otthonába. Az öreg Pista ott nem érezte jól magát. Addig rágta lánya fülét, míg az kivette az otthonból és visszaköltöztette.
Míg apja az otthonban tengette napjait, a gyermek felújíttatta a lepusztított lakhelyet, úgyhogy az öreg egy frissen festett, kitakarított garzonba térhetett vissza.
Fél évig megint a lépcsőházi élet részeként ott folytatta, mint otthonba kerülése előtt. Veszekedett, hangoskodott, kukázott. Keveset aludt. Éjszakai bagolyként gubbasztott lakása ajtaja előtt, szólított meg minden későn érkező lakót.
Szóval az öreg Pista néhány hete eltűnt…, pontosabban, s ezt már lányától tudtam meg, újra öregek otthonába került, ám most egy tócóskertibe.
- Ó, nagyon jól érzi magát – újságolta Pista egy szem lánya. – Már barátai vannak. Az otthon dalárdájának tagja lett. Járják az országot. A hétvégén is Miskolcon, egy öregek otthonában léptek fel… Neki a társaság hiányzott. Itt a lépcsőházban nem akadt barátja.
- Így van ez jól! – összegeztem a hallottakat. – Azért kár, hogy nincs itt. Jókat beszélgettünk…Na, üdvözlöm a Pistát! – búcsúztam az asszonytól.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás