Nagyban pörög hazánkban az 50 forintos üvegvisszaváltási biznisz. Csinálja szegény, gazdag, férfi, nő, gyerek. Monoton, valahol mégis szórakoztató…no meg ritka bosszantó egy elfoglaltság. Mondhatnám, e téren az idő korántsem pénz.
Szinte már nincs olyan flakon, üveg, fémdoboz, amelyen ne lenne rajta az 50 forintos logó. Ezeket egyszerűen vissza kell vinni egy RePontra, egyesével behelyezni az automatába, majd kérni az összeg kiutalását vagy kinyomtatását kupon formájában. Egyszerű, nem? Hogyne! Mondják a nagyok. Pláne akkor, amikor használhatatlan az egész. A cívisvárosban (lévén az ország második legnagyobbja, egykori főváros), érthető okokból számos RePont található. Ezzel persze nem is lenne baj. A gond ott kezdődik, hogy ezek legtöbbje meglehetősen limitált gyűjtőtartályokkal gazdálkodik, a még nagyobb probléma pedig az, hogy a 2,5X2,5 méteres, néhány tízliteres tartállyal felszerelt RePont-szobák még a legnagyobb külföldi hipermarketeknél is megtalálhatóak - tisztelet a ritka kivételnek!
S, ha egy üzlet beindul…a tartály gyorsan megtelik. És hiába a csengő, a jelzés, hogy meghalt a rendszer, a segítség nem érkezik. Annál inkább a visszaváltás reményében, tök feleslegesen, időt pazarolni érkezők, akik aztán várnak, várnak, bosszankodnak, a gép meg rossz, ember meg nincs, aki foglalkozzon vele, és a „filléres” benzinnel meg aztán lehet vágtatni a következő RePontra…lehetne nyilatkozni mellette, de sokkal inkább kontra…
Barna Marci
Új hozzászólás