Ungváron járva az ember hall egy és mást. Például a vásárcsarnokban két nyugdíjas habzó szájjal szidta Putyint.
Ismerve az orosz-ukrán viszonyt, ezen nem is lehetett különösebben csodálkozni. A Vacak sütemény bolt eladónőjének elkerekedett a szeme, amikor ismerősöm elmesélte a vacak magyar jelentését. Azután rajtunk volt a csodálkozás sora. Elmondta, hogy a süteményeket, tortákat Ukrajna belsejében, Vinnyicán készítik, és minden harmadik nap szállítják a közel 600 km-re működő ungvári üzletbe…, ám hallottam régebbi történeteket is.
Még a szovjet rendszerben, amikor Brezsnyev főtitkár uralta az orosz földet és Kelet-Európát, a munka fáradalmait általában Jaltán pihente ki. Dácsájába nem egyszerű az eljutás…, legalábbis biztonságilag. Az akkori titkosszolgálat, a KGB a „főnök” minden kiruccanását alaposan megszervezte. Külön repülőgép, páncélozott gépkocsi már akkor is alapkövetelmény volt. A konvojautókban állig felfegyverzett belügyisek és mesterlövészek lövésre készen őrködtek. Történt egy alkalommal, hogy Brezsnyev újból a Fekete-tenger parti dácsájában kívánt időzni. Szimferopolig repülőn utazott, onnan a golyóálló autóval tette meg az utat. Az út mentén felállított rendőrök egyike fejébe vette, hogy megméri az elsuhanó gépkocsi sebességét. A Brezsnyevet szállító kocsisor természetesen jóval túllépte a megengedettet. A nála lévő pálcás mérőt felemelte, a közeledő konvoj felé fordította. Ez volt életének utolsó cselekedete. Egy mesterlövész azonnal lelőtte.
A dácsa előtti tengerrészen másfél kilométernél távolabb voltak kénytelenek hajózni. Egy sétahajó magyar utasa érdeklődéssel hallgatta az idegenvezető információit. Felvillanyozódott, mikor a hölgy megemlítette Brezsnyev dácsáját. Egyből érdeklődött:
- Nem nézhetnénk meg közelebbről?
A hölgy riadt arccal csitította:
- Csak akkor, ha öngyilkos akar lenni.
- Miért? – kérdezte a kiránduló megrökönyödve.
- Mert, aki közelebb megy, az őrök egyből lelövik.
Amikor 1991-ben a Szovjetunió feloszlott, megalakultak az utódállamok. Ukrajna végre önálló államként kezdhetett új életet. A kezdés azonban fájdalmasnak bizonyult. Az orosz ipar kivonult a nyugati területekről, bezártak a gyárak, hirtelen megugrott a munkanélküliség. Az egyik nagyszőllősi férfi sofőrként dolgozott. Annak ellenére vezette a tehergépkocsikat, hogy a tíz osztályt kitüntetéssel végezte. Apja azonban azt mondta: a sofőrállás biztos megélhetést nyújt, ezért nem engedte továbbtanulni. A férfi a közeli kerámiagyárban helyezkedett el. Hétközben járta az országot, sőt rendszeresen szállított Magyarországra is. Ez adta az ötletet egy kis pluszkeresethez jutáshoz. Lopni kezdte a gyárban készült nippeket, és hétvégeken magyarhonban értékesítette. A jó üzletmenetnek köszönhetően tellett új házra, berendezésre. A törést a Szovjetunió felbomlása hozta. A gyár bezárt. Munka nélkül maradt. Néhány hónapig tartalékaikból élt, aztán kenyérre is szomszédoktól kért kölcsön. Elhatározta, így nem mehet tovább. Csak gépkocsivezetéshez értett, csak abban gondolkodott. Végső elkeseredésében egyik nap leszólított egy, az útszélen bájait árusítót. Felajánlotta, hogy elviszi, ahova kívánja. Az ötlet annyira sikeresnek bizonyult, hogy jól megélt belőle. Utasköre állandóan bővült. A megadott címekre furikázta a hölgyeket. Akár három-négy órát is várakozott, aztán kuncsaftjait szállította tovább. Volt, amikor közel ezer kilométert autózott, amikor egy hölgyet Lvovba szállított, ám az utas bőven megfizette. A felesége eleinte megértette, akkor más lehetőség nem akadt, de két év után kezdte férjurát kérlelni: legyen ebből elég. A családfő hajlott a kérőszóra. Azóta taxizik.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás