A magyar – ukrán Nemzetei Ligája-összecsapás óta jelentősen elharapódzott a helyzet a futballvilágban. Mondhatnánk, a nemzetközi helyzet fokozódik!
A futballháború egyelőre szerencsére nem jár fizikai emberáldozattal. Vezéráldozattal annál inkább. Történt, hogy Budapesten, a Puskás Arénában csapott össze Magyarország az ukrán válogatottal, majd a találkozó végén Nazarenko kipontozta magát, második sárga lapjával, ezzel jókora indulatokat szítva. A játékosok egymásnak ugrottak, ennek pedig az övéit védelmezni próbáló Szoboszlain túl, a csapatkapitány liverpooli csapattársa, Kerkez Milos is igyekezett érvényt szerezni igazának. Nem tette jól. Provokációnak, már-már támadásnak vélte ezt az ellen, és, bár északkeleti szomszédunk csapata megnyerte az egygólos csatát, nem csupán sportgyőzelmet, de politikai diadalt is szeretett volna elérni. Hogyan? Minden eszközt bevetve.
Nemes egyszerűséggel, Kerkez nevét megjelentették Ukrajna ellenségeinek listáján. Persze akad ehhez kapaszkodó is, hiszen a kisebbfajta fizikai atrocitást valóban nemzetellenes támadásnak vélhették a szlávok, miután a mieink sztárja szerb származású, így az „oroszbarát” billog sem maradhatott el a történetből.
Bátor futballistánk azonban rafináltabb volt, és a grúzok ellen még egy sárgát is összegyűjtött, amellyel biztosan ki kellett, hogy hagyja az ukránok elleni visszavágót. Jogos önvédelem!
Aztán a magyarok meccseltek az ukránokkal. Nagyszombaton. Felvidéken. Papíron idegenben. Ironikus, nem?
Barna Marci
Új hozzászólás