Az ember számára elengedhetetlen, hogy olykor olyan elintézendő ügyei keletkezzenek, amelyek némi papírmunkával járnak. Ez alól a posta sem kivétel, amikor levelet kell feladni, átvenni, esetleg szerencsejátékra adja a tisztelt ügyfél a fejét. Számtalan helyen mindez sorszámrendszerrel érhető el. Az már más kérdés, milyen áron. Hiszen az idő pénz, nemde?
Nemrégiben az egyik belvárosi postán akadt dolgom, és a küldeményekkel egyidőben egy – bár sajnos nem lettem milliomos – nyertes sorsjegy beváltása is intézendőim között akadt. Gondoltam, egy füst alatt letudom, és a postafiók erre kijelölt ablakánál abszolválom ezt az egyszerűnek tűnő, de korántsem zökkenőmentes feladatot. Gondoltam, ha már a levelemet átvettem, a szerencsejáték sem lesz nagy ügy. Hohó, de még mennyire, hogy az! Vártam. Vártam. És még mindig vártam. A sorszámjelző szerkezeten még csak az én számomat megközelítő egység sem tűnt fel. Nem voltunk sokan a helyiségben. Várakozók jöttek-mentek. Már lefutottunk öt, mondjuk úgy, ügyfélkört is, az én számom még mindig sehol. Magányosnak éreztem magam, nem véletlenül. Az enyhén légkondicionált teremben a kilátástalanná váló várakozás feszültsége verítékcseppeket csalt homlokomra. Mászkáltam, toporogtam, félszegen próbáltam a dolgozók tudtára hozni, jelen vagyok, s egyiktek az előbb még beszélt is velem, más kapcsán. Hogy többet ne mondjak, még azt is megkérdezte, a szerencsejáték-pultra várok-e?
Természetesen őszintén feleltem, reakciót nem várva, de nem is kapva. Bő húsz perc kíváncsi várakozás elteltével női hang szólalt meg, kollégáját célozva, nevét szájára véve. Felcsillant a remény. Majd elhangzott a bűvös mondat: kimegyek cigizni, addig bezárom az ablakomat.
Köszönöm a készséges segítséget! Jelentős teherbírást igénylő papírmunkámat a szomszédos újságárusnál nem egész egy perc alatt elvégezték, kisegítettek! Javaslom a posta dolgozóinak e sorok elolvasását!
Barna Marci
Új hozzászólás