Kincsre leltem én is: egy frappáns címre Dórika anyukájától a IX. Kirakodóvásár és Gyermek Bolhapiac helyszínén, amelyet a Debreceni Kreatív Közösség szervez.
- Milyen gyakran szervezik meg ezeket a vásárokat? – kérdezem a közösség képviselőjét, Dráviczki-Czimbor Renátát.
- Egy évben két alkalommal szervezzük meg. Ősszel: szeptember-október-november valamint tavasszal: március-április-május idénnyel.
- Miért ezeket az időpontokat választották?
- Kialakult az a szokás, hogy főként nagyobb ünnepek pl. húsvét, illetve karácsony előtt a gyerekek összeszedik a kis csecsebecséiket, selejteznek, válogatják a játékaikat, és kihozzák azokat - „kapni és adni” szeretnének ajándékokat, amelyeket maguk választhatnak meg.
- Kell-e helypénzt fizetniük a kis árusoknak?
- Nem, a kreatív közösség oldalán megtalálható regisztrációs felületre kell csak bejelentkezniük, hogy lássuk a standok elhelyezési lehetőségeit, mennyiségét.
Szombaton fél 9-kor a Batthyány utcában már készen voltak a standok a vásár indulásához. A gyerekek és szüleik lelkes buzgósággal rendezgették a portékákat. Dóri, aki maga is kihozta és árulja játékait, könyveit, anyukája javaslatára írja ki az árakat.
Az idő kitűnő, a családok szépen gyülekeznek.
- Milyen céllal látogattak ma ki a gyerekvásárba?- kérdezek egy négytagú családot.
- Gyermekeink számára szeretnénk játékokat venni.
- Hány évesek a gyerekek?
- Három és fél éves, valamint kilenchónapos.
- Máskor is voltak már itt?
- Természetesen, illetve ha majd ők is nagyobbak lesznek, mi is jövünk árulni.
- Milyen játékokat keresnek?
- Fejlesztő- és társasjátékokat.
- Ki választja ki, mit vesznek meg?
- Közösen. Kinézzük, ami tetszik, majd közösen eldöntjük, megvesszük-e vagy nem.
Így lehet már egészen kicsi kortól kialakítani közösen jó, hasznos, értékes szokásokat, együtt az egész család számára.
Megállok egy művészcsalád kiállításánál. Azért fogalmaztam így, mert valóban mindannyian festenek. Két felnőtt és egy gyerek.
- Valójában - válaszolt az apuka, két éve még fogalmam sem volt arról, hogy ezt fogom csinálni, menekülni a vászonhoz a rohanó világból. Kislányom, Noémi a Vénkerti Művészeti Iskolába jár, ahol felkarolják a tehetséges gyerekeket. Ő is az én és iskolai rajztanárának bátorítására fogott ecsetet. Párom, Vera pedig szintén az én ösztökélésemre kezdett festeni. Nagyon fontos a szülői figyelem, megkeresni már kicsi korban, mihez van vonzalma, finommotoros képessége, és abban segíteni a kibontakozását. Már óvodás korban látszik, ha valaki jobb mint a többi - folytatja Noémi édesapja. Már egy háromévesnek is van egyfajta világszemlélete. Fontos az egyensúly. Mindezek meglátszanak már messziről minden emberen tanulásban, sportban, munkában. Ki, milyen ember…
Hallgatom és azt kívánom - ki is mondom számukra: – bárcsak minden szülő ilyen felelős-szeretettel nevelné gyermekét!
Különös árlistára figyeltem föl! Te határozod meg, mennyit fizetsz az áruért! Többen megállnak a stand mellett, és próbálgatják szárnyaikat… Egy apuka tanítgatja kisfiát, hogyan is értelmezze a kiírást, s vajon mennyire becsüli, amit vesz, mennyivel járul hozzá a becsületkasszához. Érdekessége a próbálkozásnak: ugyanez a kisfiú árulja is játékait, s lehet, hogy másként dönti el ő is a saját maga által meghatározott árakat?
Mennyi lehetőség 3 óra alatt a szülői nevelés gyakorlására, hogyan lehet együtt, közösen és hasznosan eltölteni egy szép napsütéses délelőttöt - nem a tv, a tablet vagy okostelefon mellett.
A Jóisten is lemosolygott reájuk…
Koleszár Mária
Új hozzászólás