A Kossuth Rádió naponta jelentkező, A hely című riportműsorában Farkas Erika és stábja meglepően érdekes és izgalmas helyekre viszi el hallgatóit. A délelőtti műsorban korábban ellátogattunk például egy agyműtétre, a kecskeméti anya-gyermek börtönbe, szennyvíztisztító és olajfinomító telepre, hídőrházba. A riporternő mászik toronyra, ereszkedik barlangba, és közben megállás nélkül kérdez, hol bájosan, hol szemtelenül.
- Valahogy az maradt meg bennem, hogy Ön debreceni születésű.
- Nem, én budapesti születésű vagyok. A Csokonai Színházhoz szerződtem 1982-ben, így kerültem Debrecenbe. Az előzményekhez tartozik, hogy érettségi után rögtön felvettek a Színművészeti Főiskolára, ahonnan aztán az első év végén kiejtettek, kirostáltak. Utána 6 évig a Honvéd Művészegyüttesnél voltam versmondó, konferanszié, színésznő. Utána szerződtem Debrecenbe. Itt dicstelen 2 évet teljesítettem a színházban, kis szerepekben voltam közepes. Ennyi kudarc után felismertem, hogy ez a pálya nem nekem van kitalálva, és hősiesen hátat fordítottam a színészetnek egy életre. Rövid ideig az akkori megyei tanácson dolgoztam, utána 1988-ban alapító tagja lettem a magyar rádió Debreceni Körzeti Szerkesztőségének.
A történeti hűséghez tartozik, hogy a színház miatt kerültem Debrecenbe, és a házasságom miatt maradtam. Debrecenben mentem férjhez, itt született a kislányom. Évekkel később jöttem vissza Budapestre, mert átszerződtetett a Kossuth rádió.
- Gyakran látogat el hozzánk, Debrecenbe?
- Hacsak munkahelyi vagy civil alkalmam adódik, jövök. Egészen biztos, hogy a legszebb 14 évemet töltöttem itt. Szó szerint a fiatalságom. Sok itt a barátom, a volt kollégám. Itt él a házassággal szerzett családom, sokan szeretnek és sokakat szeretek.
- Van kedvenc debreceni „Helye”?
- Sok, de kettőt mondok. A rádió hűlt helye, a Piac utca 28/c, ahova annyira jó volt reggel 5-re bejárni, és a Tócoskert, ahol laktam.
- Hány fővel dolgozik „A hely” stábja? Mennyit utazik?
- Viszonylag nagy szerkesztőség vagyunk, jelenleg 9 szerkesztővel dolgozom. 5 éve május 11-én volt az első rész, 1300 adás fölött járunk. Elsősorban én utazom, nagyon sokat, hiszen a szerkesztők többen vannak. Heti háromszor általában úton vagyok. Hétfő értekezletes nap, és egy bő nap kell az utómunkákra is.
- Melyik forgatási helyszín volt a legemlékezetesebb?
- Nagyon nehéz a válasz. Egyrészt rengeteg helyszín volt, másrészt remek a rövidtávú, és pocsék a hosszútávú memóriám. Emberekre emlékszem és nem helyekre, és akármilyen paradox, az érzelmekre. A bányában, barlangban, alagútban féltem. Emlékszem a hortobágyi madarászra, az erdélyi remetére, a cserdi polgármesterre - valamennyi színes és okos emberre.
- Mennyi idő jut a családra?
- Változó. Vannak hetek, amikor nagyon kevés. Inkább azt mondanám, jut idő, de nagyon érdekes megoszlásban, nincs benne rendszer.
- Mennyire figyel a kritikákra?
- A műsor megítélése nagyon jó. Ami hivatalos kritika eddig megjelent - teljesen függetlenül a lap jellegétől, dicsérő volt a lényegét tekintve. A műsorunkat többek között a Magyar Nemzet, a Heti válasz, a Magyar Narancs és a Népszava is méltatta már. A hallgatottság nagyon magas. Gyenge napokon is bőven négyszázezer felett van. Kevés a kritika, hiszen a műsor most éppen divatban van. Az természetes, hogy van, akinek a műsorvezetői attitűd ellenszenves. Túl agresszívnek, okoskodónak, vagy ellenkezőleg: felkészületlennek tart. Ám, hogy a kérdésre is válaszoljak, általában vitatkozom a kritikával, majd hosszan emésztem magam rajta, és mindig okulok belőle. Ugyanakkor nem lehet egyszerre mindenkinek tetszeni, akármilyen szomorú ez.
- Tizenhárom kedvenc riportból azonos címen könyv is jelent meg, amit Vágner Máriával szerkesztett. Hogy történt a szelekció? Hogyan fogy a könyv?
- Akkor még 12 szerkesztő volt, mindenki egy kedvenc adást választott, és én is egyet. Első körben 3000 példányt nyomtak, ebből legjobb tudomásom szerint már alig van. Egy biztos. Nálunk a rádióban 6 darab található.
dalnoky
Új hozzászólás