Menetjegyet kérem felmutatni!

Leszállni veszélyes!

Noha a jegyellenőrök általánosságban nem az utazóközönség kedvenc útitársai, nem mehetünk el a tény mellett, hogy munkájukat végzik, amiért pénzt kapnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a villamosok, buszok hivatalos személyei korlátlan hatalomgyakorlási joggal rendelkeznek, mégis egyre gyakrabban történnek kirívó esetek – ez is egy ezek közül.

Épp az egyetemre, órára igyekeztünk az egyik évfolyamtársammal, villamosra szálltunk, úgy közelítettük meg a tett helyszínét. Bár már hivatalosan vizsgaidőszak van, egyes, a szorgalmi időszakban elmaradt órákat ilyenkor pótolnak az oktatók. Ezzel eddig semmi probléma nem volna. A Klinikáknál azonban felszállt három marcona jegyellenőr, akik munkájukat, bár kissé döcögősen, de hatalmas lelkesedéssel kezdték végezni. Nyilvánvalóan érezték, hogy közeleg sokak célállomása, hiszen nem kevesen utaztunk a villamoson. Sejtették, hogy nagy a baj, így gyorsan kell cselekedni. A szerelvény elején felszállt ellenőr néhány utassal mit sem törődve igyekezett felénk, mármint a villamos közepébe, hogy az egyetemistákat kérje számon, amennyiben nincsen okmányuk, amellyel jogosan vehetik igénybe a tömegközlekedést. Nekünk természetesen megvolt minden szükséges papírunk, az eljárás azonban annál aggasztóbban vette ki magát. Mindössze néhány perc volt az óra kezdetéig, ezért úgy gondoltuk, sietősre vesszük a tempót. A fiatalember határozott mozdulattal közénk és a jó néhány másodperce már nyitva lévő ajtó közé ugrott, és feltette a rettegett kérdést. Megmutattuk, hogy igenis jogosultak vagyunk az utazásra, leolvasta a szükséges kódokat, de az ajtó csukódását jelző sípszó felhangzott…

Leugrottam a villamosról, mögöttem csoporttársam, illetve egy szaktársunk, aki nem sokkal ez előtt lépett fel a szerelvényre, néhány megállóval az előtt. Ő már nem volt ilyen szerencsés. Az ellenőr neheztelően szólt utánunk, hogy nagyon aljas dolog ilyen sietősen távozni, ezzel pedig hátráltatni munkájukat. Higgadt feleletünk egybehangzóan az volt, hogy a bérletünket látta, sietnünk kell órára. Mire válaszul fenyegető hangon szólt újfent: legközelebb nem lesz ilyen szerencsénk, a bérlet nem érdekli, aki leugrál, az fizessen, nem is lett volna köteles leengedni.

Szó nélkül ott hagytuk, és besiettünk az épületbe, éppen kezdésre érkeztünk meg.

Barna Marci

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.