Színházi berkekben unos-untalan elhangzik egy mondat: a „báb nem korosztály, hanem műfaj.” Nemcsak gyerekeknek és gyerekekhez szól, hanem utat talál a felnőttekhez is.
A Hell Krisztina rendezte Sánta kacsa, vak tyúk című előadás német szerzője, Ulrich Hub mestere az ilyenfajta többrétegűségnek. A felnőttek legalább annyi gondolattal, kérdéssel távozhatnak a színházból, mint a gyerekek, sőt ez esetben némi terápiás utat is bejárhatnak.
Bár a rendezők nem rajonganak érte, már a próbákon fel-feltűntek a vojtinások, és figyelték a két teljesen különböző karakterű, humoros csodabogarat: a tartózkodó kacsát és a folyton pörgő, tarka-barka tyúkot: hogyan beszélnek a vágyaikról, a barátságról, a boldogságról vagy épp önmaguk határainak túllépéséről. Miért morfondírozik két ilyen figura arról a boldogságról, amelynek nem is biztos, hogy a tudatában vannak?
Felnőtt bábszínház a bábművészet évezredes történetében mindig is létezett, s talán sokakat meglep, de épp a gyerekeknek szóló előadások előtérbe kerülése számít viszonylag új jelenségnek. Ma már számos bábszínház készít felnőtteknek is bábelőadásokat, ebben az évadban komoly lépéseket tesz ebbe az irányba a Vojtina Bábszínház is, de mindezek előtt most egy olyan előadásra invitálja az idősebb korosztályt, amely alapvetően gyerekeknek készült, de tapasztalatuk szerint akár három generáció: nagyszülők, szülők, gyerekek közös elmélyülését és szórakozását szolgálhatja. És valóban: miért ne jöhetnének egy remekül megírt, többrétegű, a felnőtteknek is elgondolkodtató tartalmakkal bíró szöveg bábszínházi adaptációjára felnőttek is?!
A Vojtina Bábszínház kivételesen esti előadást hirdet október 16-án, csütörtökön 18 órától, hogy mindenki azzal az útravalóval távozzon a színházból, ami neki fontos, ami épp őhozzá szól.
Új hozzászólás