Fiatal koromban sokszor olvastam Jókai regényeit, és érdekeltek a Nemzeti Színház számára írt darabjai is. (Sajnos már nem tűzik műsorra.) Különösen érdekes volt számomra Az eget vívó asszonyszív című könyve.
A mesével határos történet Debrecenben játszódik. Jókai és a valóság viszonya érdekesen alakul írásaiban, ezt már rég tudtam. Nem lehet számon kérni a szószerinti hűséget, mivel íróként jelentős szabadságot élvezett, mesélőkedve sokszor meghaladta a valóságot.
A váradi és micskei Baranyi nemesi család történetének forrása a családi levéltár, amelynek külön története van, s van egy 1712-es ügyirat is, amelyet Jókai művében felhasznált. A regény a XVIII. század első felében játszódik, a váradi és micskei család peréről szól, s bihari vonatkozásai helytörténeti kuriózumok, hitelességét egyházi és világi dokumentumok támasztják alá.
A mű főhőse az akkor Debrecenben élő Baranyi Miklós, aki a Rákóczi szabadságharcból hazatérve elveszi a gazdag görög kereskedő Katalin leányát. A házaspár arcképét Mányoki Ádám festette meg, aki akkor Debrecenben élt, és mint patikussegéd rejtőzött a városban, mivel Drezdában egy párbaj során megölte a polgármester fiát. Kazay nevű patikusnál dolgozott, aki a szertár ajtótábláit festette le vele. Baranyi Katalin festése során hírbe hozták vele, s az asszony börtönbe került, ott szülte meg Miklós fiát. A férj nem tudta megbocsátani a városnak, hogy felesége börtönbe került, de feleségével is megromlott a kapcsolata, katolizált, elvált, újra nősült és Miklós fiát nem ismerte el magáénak. Az asszony ezért 20 éven át küzd, és végül igazát a Mányoki portréval bizonyítja be.
Jókai valós eseményekben szerepelteti hőseit. Baranyi Miklós saját pénzen kiállított csapattal tér vissza Debrecenbe, illetve a mellette lévő Zámra, amit felégetve talál. A valóságban 1693-ban és 1695-ben a tatárok,1704-ben a rácok dúlták fel. Az író bizonyítja, hogy jól ismeri a történelmi eseményt, s hitelességként a Baranyi dokumentumokat feltünteti. Az anyag Baranyi Miklós 1788-as adományleveléből és hatalmas peranyagból áll, melyet a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár őriz, s a váradi vonatkozású anyag is rendelkezésére állt. Olvasta Ungvári Katalin 1712-es levelét, aki a Vajdán lévő szőlőt perli vissza elvált férjétől, de a férj a házassági szerződés alapján ragaszkodott, hogy a szőlő termése – a szüret – őt illeti.
A regény magvát képező mondat: az ifjú gyermekre semmit nem adott, ma is tartanom kell mint anyának, mint Baranyi Miklós neveletlen gyermekét.
A regényben bemutatja Baranyi Miklós életútját, három házasságát valamint Ungvári Katalin házasságát a kiváló pedagógussal, aki Baranyi fiát emberré, gazdálkodóvá nevelte. Baranyi halála után a vagyon miatt hosszadalmas per volt, második házasságában született Miklós fia és az első házasságban született Miklós fia és a rokonság között.
Aki igazán Debrecenről sokat akar tudni, annak feltétlenül el kell olvasnia a regényt.
Halmos Sándor
Új hozzászólás