Támogat, tűr, tilt – a 3T. Ismerős, ugye? És milyen aktuálisnak tűnik, ha egy-egy magyar bajnoki labdarúgó-mérkőzést megnézünk. Csak ejtse ki a szurkoló a száján a tiltott „varázsszót”, s a szektorra máris lakat kerül, a klubhoz pedig érkezik a vaskos csekk. Ezzel földbe tiporva a nagy rangadók hangulatának régi fényét.
Támogatni az UEFA által életre hívott szabályokkal a szurkolók ellehetetlenítését, tűrni a „tűzközeli csapataink” ész nélküli, magyartalan felfuttatását, és tiltani mindent, ami szurkoló, b-közép és hamisítatlan focihangulat. A Magyar Labdarúgó Szövetség úgy tűnik, korántsem szeretné visszahozni a teltházas lelátókat, épp ellenkezőleg – ha nincs szurkoló, nincs baj, van nyugalom, csend, meg cirkusz a népnek popcornnal, szotyival, felsejlő tapssal, meg üres székekkel, lelátókkal. Ékes példa minderre, hogy a szövetség szemében nemhogy szálkának, de egyenesen gerendának számító DVSC-nek elegendő volt az első mérkőzéseken kihúznia a gyufát, és máris röppent a szektorbezárás lehetősége. Ennek utózöngéjeképp megtapasztalhattuk, hogy milyen is az, ha csupán a nézőtér moraja lengi be a stadiont egy rangadón. S ehhez még a Fradi szurkolói is asszisztáltak. Ötpercnyi csend talán elegendő volt ahhoz, hogy – az MLSZ-en kívül – mindenki megértse és megtapasztalja, szurkolók nélkül a futball halott.
Pénz beszél… a többit ugye tudjuk. A pénzért pedig ellehetetlenítik a szurkolókat, megölik a futballtribünök varázsát, pusztán a sértődés, a szubkulturális vulgaritás és a rivalizálás miatt. De persze tudjuk, hogy a családok az ultrák miatt nem járnak meccsre. Azért nem zárnám ki a lehetőségét, hogy talán inkább az agyament szabályozások, minőségi romlás váltja ki a lelátók kiüresedését. Erre pedig nyilvánvalóan rá kell tenni egy lapáttal, a diktatórikus időket idéző szabályozással, szurkolóellenes terrorral. Kérem, a szólásszabadság, a szabad véleménynyilvánítás joga mindenkinek jár. Még a szurkolóknak is, akik a tisztelt feljebbvalók látásmódjával ellentétben NEM bűnözők azért, mert fekete pólóban, napszemüvegben járnak, és hangosan énekelnek, olykor pedig még látványossá is teszik a lelátói életet. „Valakik” szemét és fülét mégis szúrják ezek a mozzanatok. Vajon miért?
„Erre lenne szüksége a magyar futballnak?”
Barna Marci
Új hozzászólás