Sanyi az éjszakában

Testőrök

Az írás alanya debreceni, jelenleg egy debreceni őrző-védő kft. tagja. Inkognitója megőrzése végett, nevét nem említem. Az írásban Sanyinak fogom nevezni.

Pedagógusként kevesellte fizetését, ezért mellékállást keresett. Jól megtermett, erős fizikumú férfiként biztonsági őr tanfolyamot végzett, aztán akadt munkája bőven.

Sanyival egy ötnapos továbbképzésen találkoztam. Egy szobába kerültünk. Köszönés, bemutatkozás után elterült ágyán:

- Három hétig tudnék aludni Minden héten négy-öt éjszakát dolgozom. Napközben is illik helytállni.

- Éjszaka nem tudsz aludni? – „húztam” egy elefántnyi ásítást éppen elnyomó újdonsült szobatársamat.

- Á, dehogy! – legyintett, ám a lassan elhatalmasodó alvásigény lelassította mozdulatát.

- Kidobó vagyok… Most legalább is. Egy őrző-védő kisvállalkozásnál melózom…, de most hagyjál, szunyókálok egyet… Később mesélek.

Persze az alvásból nem lett semmi, hiszen kezdődött a továbbképzés.

Végül is, az öt nap alatt minden alkalmat kihasznált az alvásra, de azért karbantartotta izmait is. Lázasan érdeklődött edzéslehetőség után. A büfében adott volt a „félkaros” súlyzózás, Sanyi azonban antialkoholista. Más nem lévén, kitelepedett az erkélyre, lenyomott kétszáz fekvőtámaszt, majd különféle pózokban újabb százat, levezetésként felfalt egy kiló banánt. Azért a továbbképzés, alvás, edzés közti ritka percekben szívesen mesélt munkájáról, ontotta a sztorikat.

- Most raktárt őrzünk, de gyakran hívnak bárokba, lokálokba, éjszakai mulatókba… Apám, mennyi pénz forog az éjszakában! Tízezreket vernek el euróban. Olyan csodajárgányokon furikáznak, amelyeket „mezei” ember még nem is látott. Olyan „tyúkok” fordulnak meg az éjszakában, mint például a Shakira… De ott az alvilág is… Szóval nem tétlenkedünk.

Más alkalombeli néhány szabad percében egy diszkóról sztorizott:

- Fehér ing, nyakkendőben szolgáltunk. Hatan a diszkóban, négyen a parkolóban. Ha volt valami balhé, segítettünk egymásnak. Amíg ott voltam, komoly rendet tartottunk, de az új tulaj drágának tartott minket és elbocsátott… Akkor is voltak balhék, de megoldottuk. Most meg hallom, mi minden történik ott.

Gyakran kerültek összetűzésbe a szomszéd város bűnbandájával. A kemény fiúk sok munkát adtak Sanyiéknak. Külföldiekkel is volt gondjuk.

- Ukránok, oroszok kábítószerrel próbálkoztak. Először pirulákkal „etették be” a fiatalokat, aztán amikor jelentkeztek a megvonási tünetek, „bevetették” a kemény drogot. Állítom, sok fiatal a kábítószerért járt a diszkóba. Azt is bizton ki merem jelenteni, amíg mi vigyáztunk a rendre, narkó nem került a diszkóba. A kokót valahol a közelben árulták, ott nyomták magukba.

A továbbképzés két előadása után folytatta:

- Egyszer a Bochkor Gábor sztárokat hozott a diszkóba. A védelmük volt a feladatom… Például a Vikidál Gyula nagyon rendes gyerek volt. Alacsony, köpcös, de bivalyerős a kézszorítása. Barátságos, közvetlen embernek ismertem meg… Ezek ellenére nem szerettem azokat az éjszakákat. A technika fel- illetve leszerelése sokáig tartott, a pakolással együtt elment másfél óra is. Addig nem volt zene. A hülye ficsúrok vedeltek, hőbörögtek… Szóval nem győztük őket kiemelni a tömegből.

Nők is szóba kerültek.

- Buknak a csajok a kisportolt férfira. Hozzám is állandóan jönnek. Ők tesznek ajánlatot, még fizetnének is, csakhogy a karjaimban érezhessék magukat. Néha annyira hevesen udvarolnak, vagy tesznek egyértelmű ajánlatokat, hogy én pirulok bele. Védekezek ellenük, ahogy tudok. A sok lökött nő azonban nem tágít. Zárórakor gyakran a hátsó kijáraton kell meglógnom előlük… Én komolyan veszem a családomat, nem csábulok el néhány éjszakai pillangó kedvéért.

A beszélgetésekből az alvilág sem maradt ki.

- Miután az éjszakában dolgozom, sokat látok, tapasztalok. Szomorú, mennyire fittyet hánynak az írott és íratlan szabályokra, mennyire öntörvényű életet élnek. Az alvilág uralma az éjszakában egyenesen riasztó. Engem is többször megkörnyékeztek. Ígértek lakást, a legjobb nőket, ha megteszek nekik egyet-mást. Nem tettem. Lehet, hogy hülye vagyok, mert már régen úri módon élhetnék, de nekem a becsület a legfontosabb.

Az alvilághoz kapcsolódik egyik története is.

- Egy falusi diszkó tulajdonosát megzsarolták. Ismertük a zsarolókat, néhányszor volt alkalmunk elverni őket. A tulajt ketten kísértük a találkára. A helyszínen tucatnyi „gorillával” találtuk szembe magunkat. Felrémlett, hogy ott laposra fognak verni minket. Az volt a szerencsénk, hogy füstüvegű mikrobusszal mentünk a találkozóra és azok nem láthattak a kocsiba. Azt hitték, hogy a többiek ott várnak, ugrásra készen. Észrevettem a busz felé sandításokat. Akkor már tudtam, félnek… Ép bőrrel úsztuk meg a randit, sőt a zsarolók elálltak a követeléstől.

Az utolsó továbbképzési napon a csapatszellemről merengett.

- Nem vagyunk mi olyan erősek. Sokkal deltásabb fickók is megfordulnak az éjszakában…, meg a sok sportoló, bunyós, judós, birkózó. Mi együtt lépünk fel. Nekünk a csapatszellemünk az erős. Keményen küzdünk, nem hagyjuk cserben a másikat. Gondolj bele, ha tíz ember együtt dolgozik, az azért valami!... Ezért tudunk rendet tartani bárhol, ahol alkalmaznak minket.

Szólt még a bizonytalan jövőről.

- Sokáig nem lehet bírni az éjszakázást és a nappali melót együtt. Lassan döntenem kell: vagy testőrként dolgozom, vagy megelégszem a tanítással. Ha ennyire jól megy a kft-nek, valószínűleg az éjszakát választom. A háromszorosát kereshetem pedagógusi fizetésemnek. A feleségemmel ezt már megbeszéltem… - azzal átmenet nélkül horkolni kezdett.

Somogyi Ferenc

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.