Bár Debrecenben már rendeztek kosárlabda kupadöntőt, olyan élményben még nem volt része a cívisvárosiaknak, hogy saját csapatuknak is szurkolhassanak a megmérettetésen. Idén mindez megadatott. Szurkoltunk is, csalódtunk is, örültünk is…
Kettő esztendeje a szövetség, az MKOSZ, Debrecen számára ítélte a rendezés jogát, de akkor a járványhelyzet miatt végül az egész bajnokság félbeszakadt, így sajnos a Magyar Kupa döntő mérkőzéseit sem tartották meg. Ezúttal, 2022-ben azonban minden készen állt arra, hogy a Főnix Arénában pattogjon a labda, a legjobb nyolc gárdája között ráadásul a Debreceni Egyetem alakulata is ott volt. Az első napon már sejtettük, ez a nyolcasdöntő egészen más lesz, még az eddigieknél is különlegesebb. Nem csupán a debreceni hangulat tette ezt, annál inkább az, hogy a nyitómeccsen a Szeged Bognár Kristóffal az élen kiütötte a címvédő Falco gárdáját. A sárga-feketék búcsúztak, így tavalyi döntős ellenfelünk rövid szereplés után hagyta el a várost. A szegediek aztán egészen a döntőig meneteltek, ahol ezüstöt nyertek. Igen, ezüstöt nyertek, nem döntőt vesztettek. Történetük legjobb kupaszereplése volt az idei, megérdemelt döntő után pedig mosolyogva fogadták a játékosok a szurkolók a ragyogó ezüstöt. Az aranyat pedig a sokat látott, az aranymeccsen triplaparádét tartó Szolnoki Olajbányász hódította el – immár kilencedszer. A dobogó legalsó fokára pedig az ugyancsak megérdemelten medált nyerő Kecskemét állhatott fel. Szóval nem volt ez rossz menet, izgalomból jóval kevesebb volt, mint vártuk, hiszen többnyire nagy különbségű győzelmek születtek. A legnagyobb szívfájdalom számomra, számunkra azonban korántsem ez.
A DEAC-Tungsram jött, látott, vesztett. Az Alba Fehérvár elleni találkozót megelőzően máris akadt némi bonyodalom, hiszen épp a fekete-fehér drukkerek kapták a zsűriasztal mögötti lelátót, így némi nehézséget okozott az aktív, fanatikus szurkolók elhelyezése. A szurkolói kérdéseket sikerült tisztázni, egy feladat volt csupán hátra: továbbjutni. A küldetés adott volt, csak nem sikerült. Végre megadatott a pillanat, hogy a Debreceni Egyetem kosárcsapata saját közönsége előtt lépjen pályára. A győzelmi reményeket mégis kettétörte a sors. Azaz a sors, meg leginkább az ellenfél, amely kíméletlenül használta ki a védelmi hibákat és Vojvoda-hengert szabadítva a házigazdákra, rövidre zárta a Debrecen hazai szereplését. Az első meccsen végetért a hosszú évek során izgalommal várt kupaszereplés. Nem maradt más tehát, mint a bajnokság. Azért mégsem felejtjük el, és minden erőnkkel reménykedünk, hogy lesz még ilyen lehetőségünk: volt egy kupadöntőnk…
Barna Marci
Új hozzászólás