Végéhez ért a Loki nemzetközi kupaszereplése. A török Kastamonu győzött a Hódosban, így bár még egy megmérettetés vár a piros-fehér lányokra, a csehek elleni, idegenbeli mérkőzés csupán formális célt szolgál. Büszkék lehetünk a lányokra, hiszen a debreceni kézilabda újfent különleges helyett kapott Európa térképén.
Szultáni rendelet és némi csoda is kellene ahhoz, hogy a törökök négyszáz év kárpótlásáért visszalépjenek a győzelmüktől és továbbjusson a Loki. Ez nyilván csak álom. Pontosan olyan álom, amilyen maga a szereplés izgalma és a nyolc közé jutás reménye volt. Jól kezdtük a meccset, több gólos előnnyel harcoltak Kovács Annáék, de a második félidőben mutatott játékban már elég sok elkapkodott helyzet és technikai hiba is megmutatkozott. No, ha már az okoknál tartunk, ne feledjük el azt sem, hogy a kézilabdában is él a lépésszabály és sok egyéb megmozdulásra vonatkozó korlátozás. Hogyha a török lány többet lép a megengedettnél, azonban ezt a „síp” mégis lehetővé teszi, persze, hogy betör a csodálkozó debreceni védelem mellett és góllal fejezi be akcióját. Mondhatnánk úgy is, hogy a második játékrész idejére, bizonyos körökben visszatért a párszáz éve örömtánc közepette elbúcsúztatott török hódoltság. Kikaptunk, méltósággal fogadtuk, a csarnok tovább zengett, szóltak a cívisvárost éltető dalok a csajoknak. Legalábbis, ami Köstner Vilmos tanítványait illeti. Méltósággal lehet viselni a vereséget, pláne a győzelmet. Már, aki képes erre. A vendégek szimpatizánsai és csapatvezetői a pályán ünnepelve, félreérthetetlen kézmozdulatokkal adták tudtára a Vasutas-publikumnak, hogy elmehetnek a jó édes…kissé ironikus, hogy az örömmámor közepette még a kötelező sajtótájékoztatóra is elfelejtettek „benézni”.
Hogy egy klasszikust idézzek: „Erről már kár vitát nyitni.” Úgyhogy ne is ragozzuk tovább a történteket. Tekintsünk inkább kicsit vissza! Az első csoportmeccsen ugyanezt a déli alakulatot drámai végjátékban verte a DVSC idegenben. Az egyetlen csoporttárs, amely ellen idáig csak odavágót játszhatott a csapat, a Banik Most. A cseheket a Hódosban fogadtuk és a sérülteket példásan pótolva hét gólos hazai diadal született. Két hét, két német csata előtt álltak Bordás Rékáék. Ugyancsak hét volt közte a Thüringer elleni hazain, azonban ezúttal a vendégek örülhettek, ahogy tették ezt Nordhausenben is. Hatalmas szívvel csatázott a Köstner-csapat, de az utolsó percek izgalmában lankadt a figyelem és megszaporodtak a hibák. El is jött az az ominózus mérkőzés a Kastamonu ellen. A jegyek elfogytak, minden készen állt a sorsdöntő ütközetre. A győztes mindent visz. Megpróbáltuk, nem sikerült, a vereség elég kétoldalú, de sajnos a tényen semmiféle magyarázat nem változtat: kiestünk. Jövő vasárnap még egyszer pályára lépnek szeretett hölgyeink, de a tét csupán a presztízs.
Egy kiemelkedően nagy pozitívum az összes mérkőzésben, az egész kupaszereplésben, a teljes elmúlt időszakban közös. Az ifjúság. Köstner Vilmos célja volt, hogy a fiatal játékosok minél több esélyt kapjanak élesben bizonyítani és megcáfolhatatlan, hogy ez az elvárás hiánytalanul teljesült. Elképesztő tűzzel, elhivatottsággal léptek pályára ezek a tizenéves tehetségek, akik a szemünk láttára tették meg az első hatalmas lépést afelé, hogy a jövő meghatározó kéziseivé váljanak.
Természetesen az egész csapatot elismerés kell, hogy illesse. A hibáktól eltekintve is megmutatták a lányok, hogy a Cívisvárosban egy olyan csapat épült fel, amely játékosaival és szurkolóival egyaránt képes európai falakat ledönteni.
Szép volt, csajok! Hajrá Debrecen!
Barna Marci
Új hozzászólás