Sztárok és királynők – a félreértés csúcsai

"Királynő" jelöltek

Özönvízként árad a médiából a sztár szó. Annak jele ez, hogy változatlanul s végeérhetetlenül zajlik a tömegkommunikációban a sztárcsinálás. Tele van a sajtó funkció nélküli túlzásokkal; az olykor még szemléletesnek is mondható, de öncélúan túlzó szavak, kifejezések egész sorát vonultatja fel.

Igen gyakran nagyotmondás, nyelvi nagyképűsködés a sztár titulus használata, e szónak ugyanis az eredeti értelme a ’csillag’. A Tolcsvai Nagy Gábor-féle Idegen szavak szótárának meghatározása szerint az első jelentése az, hogy ’kiemelkedő teljesítménye alapján, a tömegkommunikáció révén is igen népszerű személy, főképp színész, sportoló’. Vagyis e szóval olyan személyeket illethetünk, pontosabban csak olyanokat illethetnénk, akik értékes, maradandó alkotásokat hoztak létre, egyszersmind nagy a népszerűségük; állócsillagokként ragyognak – elsősorban – a művészetek, a sport egén. Ez azonban a manapság sztárolt figurák elképesztő számához képest kevesekre áll.

Ám a média (ilyesmivel foglakozó része) napjainkban egy regiment személynek kiosztogatta már önkényesen ezt a kitüntető címet, az illető szereplésének, teljesítményének, produkciójának színvonalától függetlenül. S mellére tűzi lassacskán minden olyan figurának, aki bizonyos tévécsatornák műsoraiban feltűnik, s ott, a tömegkommunikáció jellegénél fogva médiafogyasztók (nézők) sokasága által válik láthatóvá. Olykor bizony olyan „teljesítményt” nyújtva, amelynek minőségéről jobb itt nem szólni. E mai „sztárokkal” Dunát lehetne rekeszteni. Némely műsorok, magazinok, internetes felületek tömve vannak velük. Valójában tehát igen gyakran idézőjeles „sztárok” ők; a szó eredeti, első jelentése aligha illik rájuk, sokuk legfeljebb (komikus hatású szógyártmánnyal élve) sztártörpnek, sztártörpillának nevezhető…

Mondhatnánk, hogy a sztár szó a médianyelvben – ezzel együtt a médiától erősen befolyásolt társalgási nyelvben – kezdi elveszíteni az eredeti jelentését, s az említett szótárban szereplő 2. jelentésében – ’a tömegkommunikáció által különösebb indok nélkül népszerűsített személy’ – tűnik fel egyre gyakrabban. De nem erről van szó! A sztárt emlegetők – kiáltók – ugyanis komolyan gondolják, amit mondanak, s – többnyire igencsak túlbecsülve az illető személyek „teljesítményét” – az első jelentésre gondolnak e szó használata során.

S a jelentésbővülés netovábbja, hogy a média e kifejezést nemritkán olyan tartalmakra használja, amelyek csillagmérföldekre vannak a sztár idézett, eredeti fogalmától: „Sztár lett a tanárnak beszóló diákból” – írják. Miért is? Egy tanuló „alaposan kiosztotta a tanárnőt, mert szerinte nem volt elég érdekes az óra, amiről kiküldték”. Az erről készült videó után az amerikai fiatalember „az internet sztárja lett”, s „több hírcsatorna meginterjúvolta”.

Vajon nem kellene visszatérni az eredeti jelentésben való használathoz? Vagy megvárja a média, míg többen lesznek a „sztárok”, mint azok, akikre nem aggatja rá e megjelölést?

A királynő szónak szintén meghökkentő a jelentésbővülése: a szépségversenyek tudósításaiban – tekintet nélkül arra, hogy e rivalizálás nemzetközi, országos, illetve regionális, megyei, avagy éppen csak települési, intézményi rangú, s korlátozódjon az akár csupán néhány merész, önkritikát nem mindig gyakorló résztvevőre – szinte „kötelező” a médiában ez a megnevezés: „az új királynő átvette a verseny fődíját”; „búvárok koronázták a királynőt”.

Az egyik sajtótermék „az Egyetem Arcá”-nak megválasztásáról beszámolva írja, hogy X. „lett a királynő”, s „a trón mellett” még Y. és Z.  kapott helyet: a második és a harmadik helyezett hölgy. Meghökkentő és éretlen pontatlanság, sőt akár – hajdani honi királynőink iránti – történelmietlen tiszteletlenségnek is felfogható az efféle, médiában talált szófűzés: X. Y. „lett Magyarország új Királynője”. (Ráadásul így, nagy k-val szerepeltetve, miközben a királynő még a tényleges uralkodók leírásának módjában is kisbetűs, tekintve, hogy köznév.) Nos, természetesen a média ez esetben is az egyik szépségverseny győzteséről beszél… Az úgynevezett szófukarságnak ezt az esetét így lehet korrigálni: X. Y. „lett Magyarország új szépségkirálynője”, vagy: a 20** évben ő lett „lett Magyarország szépe” – az X. helységben rendezett verseny zsűrije szerint. A Magyar értelmező kéziszótár feltünteti ugyan a királynő szónak egy hasonló, a választékos nyelvhasználatban élő jelentését: ’(Szórakozó) társaságban szépségével kiemelkedő nő’. Azt is jelzi azonban, hogy ritkán használatos ebben az értelemben... Azaz korántsem szerencsés válogatás nélkül, bármilyen rendű és rangú (verseny)alkalomról beszélve, nyakra-főre ismételgetni, mint a média teszi.

Mi lenne, ha a média az idézettekhez hasonló mondatokba tényleg beleillő szavakkal élne, eredeti jelentésükben alkalmazva azokat? Aki igazi sztár, a szó eredeti jelentésében, illethetjük bátran e szóval. Ám ha valaki semmilyen értéket nem tett és nem tesz le az asztalra, arról sok minden eszünkbe juthat, de a csillag a lehető legritkábban, vagy inkább aligha. Az pedig, hogy ő valamely terület egén ragyogó csillag volna, sohasem.

Arany Lajos

A szerzőről:

Arany Lajos Gömörből származik: Putnokon született. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen diplomázott. Újságíró, anyanyelvi lektor, tanár. A Stádium című országos kulturális folyóirat olvasószerkesztője, a Reformátusok Lapja munkatársa, rendszeresen publikál a Szókimondó című, Hajdúszoboszlón megjelentő folyóiratban is. Oktatói munkái között kiemelendő, hogy 2007 óta óraadó a Debreceni Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán. Írt könyvet a Hortobágyi Alkotótáborról (Ihlet a rónán), megjelent két főiskolai tankönyve (Szent hír és szabad vélemény – sajtóműfaj-elmélet; Sajtónyelvőr), szerkesztett két publicisztikai antológiát (Toronyőrök). Holló László- és Jókai-díjas.

 

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.