Napok óta esik. Extrém mennyiségű csapadék hullott. A meteorológusok a következő napokra is kiadós mennyiségeket jósolnak. Az égi áldás kinek jó, kinek rossz.
Ha a földlakók egyenként szabhatnák meg az eső idejét, helyét és mennyiségét, akkor régen háborúznának a felek. Hála az égnek, az esőfelhők nem hallgatnak senkire. Így jó. Jönnek, amikor akarnak. Esik, míg meg nem unja. A golyóbison élők maximum alkalmazkodhatnak.
Manapság senki sem vitatja az eső szükségességét. Az utóbbi évek szárazabb időjárása után van mit pótolni. Újra töltődhetnek a kiszáradt Fancsika-víztározók és a Vekeri-tó, kellő és nyárig kitartó vízutánpótlást kapnak a földek, lesz víz bőven a folyókban.
A túlzott mértékű égi áldás azonban kárt is okozhat. A Bodrog csordultig. A Sajón, Bódván és az Ipolyon harmadfokú készültség mellett védekeznek, és a java még hátra van. Nagyobb folyóink vízgyűjtőiből még nem ért Magyarországra az irdatlan vízmennyiség. Félő, a Dunán és a Tiszán nagy árvíz készülődik. 1999-ben és 2000-ben kísértetiesen hasonló idő keserítette az ország életét. E két évben vonult le a Tiszán minden idők két legmagasabb vízállású árhulláma. Tokajnál 972 cm-t is mértek. A várost védő árvízvédelmi töltéseket tíz méter magasra építették. Tokaj sorsa 28 centin múlott. Hátborzongató. Azóta megemelték a töltés koronáját. Lehet, hogy az elkövetkező napokban az emelés menti meg a várost.
Árvízi helyzet alakult ki Debrecenben is. No, nem a Tócó-patak bömbölő árjáról van szó. A városban, ahol megállhat a víz, meg is áll. A hullámos aszfalt, a rengeteg kátyú, a vízelvezető árkok hiánya, a vízelnyelők tisztítatlansága miatti dugulások mind a közterületen hagyja a csapadékot. Utcák, járdák úsznak a vízben. Akár húsz-harminc centi mélységű, kiterjedt tócsák sokasága keseríti a városlakók életét. Ilyenkor a városvezetést gyakran illetik illetlen kifejezésekkel, hiszen ha az adófizetők pénzét megalomániás beruházások helyett az utak karbantartására fordították volna, sokkal kevesebbet bosszankodnának. Az egyenetlen, repedezett, kátyús aszfalton keresztül a csapadék pincékbe szivárog, rongálja a közműveket. Ingatlanjaikat elárasztani akaró utcai belvizek ellen a lakók földgáttal, homokzsákokkal védekeznek. Az esőlével telített kátyúk láthatatlanok. Autósok hajtanak bele, kapnak defektet, okoznak tengelytörést, de személyi sérülést is.
Az utcákon álló víz sportolásra kényszerít. A járókelők az egy helyből ugrást gyakorolják. Jönnek a bunkó autósok. Teljes sebességgel hajtanak a tócsákba. A víz messze kifröccsen a járdákra. Az arra járók, a hideg és mocskos zuhanytól ruhájukat védve, ugranak, mint a szöcskék. Utána átkozódnak. Az elkövetőket egy kanál vízben meg tudnák fojtani.
Ha már a város nem ügyel az utakra, esős időben (persze máskor is) legalább a gépjárművezetők legyenek figyelmesebbek!
Az íráshoz mellékelt fotó a Nemzeti Adóhivatal (NAV) igazgatóságától ötven méterre készült. Az adóügyeiket intézők borzalmas állapotú, keskeny aszfalton közelíthetik meg az ügyfélszolgálati irodát. A jelenlegi adóbevallási időszakban a szervizúton erős forgalom zajlik. Az autósok a fényképen látható tócsákon hajthatnak keresztül. A víztükrök alatt alattomos kátyúk lapulnak. A gyalogosan érkezők, a 30 km-es sebességkorlátozás ellenére száguldozó autósoktól gyakran kapnak zuhanyt a nyakukba.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás