Arany János: Fülemile című versében perre ment Péter és Pál, mert nem tudták eldönteni, hogy a Pál fájának Péter kertjébe átnyúló ágán billegő, énekelő fülemüle hangja kit illet. A hétköznapok egyszerűbb szomszédviszályokat produkálnak.
Sokan a kivagyiság, nemtörődömség, vagy bosszantás vágyával keserítik a szomszédok életét. Rengetegen úgy gondolják, hogy amit tulajdonosként a telkén vagy előtte tesz, az magánügy. Nem tartozik senkire. Miközben a körülötte élők véleménye szöges ellentétes áll, mert, hogy ők a kárvallottjai a privátnak minősített megnyilvánulásoknak. Mi az igazság? A többségnek van igaza, vagy a kisebbségnek? Lássunk példákat!
A paneltömbben tökig tekert hangerősítőből bömbölő lagzilajcsis rock sokak idegeit megviseli. A lekozmált tej füstjét, bűzét a lépcsőházba kiszellőztetni megint nem emberbaráti cselekedet. Éjszaka közepén teli torokból magyar nótát kornyikáló részeg hamis hangja lincshangulatot gerjeszt.
A történet szereplője Debrecenben kertes házat és autószerelő műhelyet épített. A telekhatáron szabálytalanul emelt négy méteres kerítést. Az alap ásásakor elvágta a szomszéd közeli szőlőtőkéinek gyökereit, ennek következtében azok hamar elszáradtak. A magas „várfal” elvette a napfényt a gyümölcsfáktól, amelyeknek szintén enyészet lett a sorsuk. A szomszéd fáinak átnyúló ágait öntörvényűen vágja le, dobta át a tulajdonos ingatlanjára. A kerítés tetejére rögzített cserepekről az esővíz a szomszéd kertjébe csorog. A kerítésen fúrt lyukon csövet vezetett át, aminek segítségével az udvarán összegyűlt csapadékot vezette volna a másik lakó udvarára. Emeletes házát is a telekhatárra építette, újabb gyümölcsfák pusztulását idézve elő. A javításra váró gépjárművek az utcán sorakoznak, gyakran eltorlaszolva a szomszédok tulajdonaikhoz jutását. A szerelőműhelybe a beteg autók csak tisztán hajthatnak be. A beérkező járgányokat a műhely előtti füves közterületen mossák le, magasnyomású levegővel a motortérből fújják ki a port, a megdermedt olajat. Ugyanott ejtik meg az olaj- és fagyálló cserét. A szerelőműhely padlójára csorgatott szutykos levet is az utcára vezeti ki. A környéken lakók odatévedő macskáira légpuskával lő. Vasárnaponként, amikor az egész héten dolgozó ember végre pihenhetne, erőgépeivel dolgozik. Rászól azokra, akik füvet nyírnak, aztán hajnali hatkor bömbölteti fűkaszáját mondván, csak akkor ér rá. Ha szóvá teszik közösségellenes magatartását, a megszólítókat pökhendien osztja ki:
- Ha nem tetszik, el lehet költözni!
Érlelődik a környékbeliek összefogása. Törvényes eszközökkel nem értek el eredményt. Az építési hatóságnak hiába jelezték a szabálytalan építkezést, megoldásokat, nem történt semmi. A rendszeres környezetszennyezésről értesítették a közterület felügyeletet. Süket fülekre találtak. A polgármesteri hivatal sem sietett segítségükre.
A lakók megleckéztetésre készülnek. Ha a renitens autószerelőnek nem tetszene (mert garantáltan nem fog), kész a lakók válasza:
- Ha nem tetszik, el lehet költözni!
(Javaslatokat, megoldási ötleteket várunk olvasóinktól a hasonló esetekhez hozzászólások rovatunkba!)
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás