Március 8-án, pontban 20 órakor, az Időről időre c. angol romantikus időutazó családi vígjáték fergeteges vetítése után az Apolló mozi Nagytermében elérkezett az I. Debreceni Szinkronszemle (2014. március 6-8) díjátadó ünnepsége, amolyan „fapados” ceremónia - a díjak és a díjazottak fizikai jelenléte nélkül.
(Kerekes Sándor, a szemle sajtóreferense, közlése szerint a díjakat Budapesten, egy egyeztetett időpontban átadják a legjobb szinkronrendezőnek, a legjobb férfi- és a legjobb női színésznek, amelyről a debreceni sajtó kishírben beszámol.) Az illúzió persze megmaradt, mert a három teljesítmény értékelésekor a vászon osztott oldalain megjelent a magyar szinkronszínész és rendező portréja, mellette pedig a szinkronizált szereplők karakterei ill. a fődíjas film egyik jelenete.
Kerekes Sándor humoros belépője („Ne ijedjenek meg, hogy hirtelen 4D formátumban leléptünk a mozivászonról…”) után felkérte dr. Veress Józsefet, a szemle elnökét, hogy összegezze a verseny és konferencia tapasztalatit. Tanár úr többek között elmondta, hogy az évi több ezer szinkronfilm közült 10 filmet értékeltek, amelyek azonban metszetszerűen tükrözik a mai magyar szinkronállapotokra. „Szemlének nevezzük a debreceni összejövetelt, és nem fesztiválnak, ami azt jelenti, hogy szűkített volt a merítés…Mi tulajdonképpen egy hagyományt folytattunk, mert itt korábban 1967-től 10 alkalommal is rendeztek nívós szemlét, most pedig az újrakezdés „stációjában” vagyunk…Akik a szinkronszerepeket alakítják, azok egyúttal a magyar színjátszás klasszikusai, kiválóságai, tehát Magyarország legjobb színészei a legjobb szinkronszínészei is, ami nincs így a világon…”
Veress József végül a zsűri szakmai munkáját értékelve kiemelte, hogy nem az alapfilmet, nem annak műfajiságát, hanem a magyar változat minőségét díjazták a kialakult rangsorban: „Skizofrénnek kell lenni ahhoz, hogy valaki elválassza az eredetit a magyar változattól. Hát megpróbáltunk skizofrénné lenni, azaz tárgyilagosan ítélkezni. Amit igazán figyelembe vettünk: milyen színvonalú a magyarítás, azaz a szöveg mennyire érthető, magyaros, megfelelő-e a hangsúly, hanglejtés, hangdinamika; milyen árnyalt a színészi teljesítmény, eredeti-e a magyar megoldás, van-e benne sok ötlet…ha volt humor, akkor azt különösképpen díjaztuk…Örömmel és szívesen vállalkoztunk erre a feladatra, s bizakodva néztük, hogy megtörtént az első „kapavágás” az újrakezdés évében”
Kerekes Sándor tréfás megjegyzése („Úgy érzem magam, mint az Oscar-díj átadásán, mert a borítékokban már itt az eredmény…”) után egyenként szólította be a vászon előtti színpadra a zsűri tagjait. A legjobb színésznőnek járó díj értékelését Kelemen Zoltán, az Egyesület a Magyar Szinkronért szóvivője végezte el: „Börcsök Enikőnek, a Női szervek c film (Sandra Bullock) alakításáért, mert az amúgy is nagy nyelvi leleménnyel megírt szöveget rendkívüli módon oldotta meg, természetes játékával gazdagítva a nem túl erős filmet.” A női nézők „virtuális” köszöntése után Fejér Tamás, az Apolló filmszínház vezetője egy szál rózsát adott át Ráckevei Anna színésznő-igazgatónak, a zsűri egyetlen női tagjának. A színésznő az év legjobb férfi szinkronhangját Hevér Gábornak (L. di Caprio), A Walt Street farkasában nyújtott kiemelkedően sokoldalú alakításáért ítélte oda: „Sikerült azonosulnia e filmbeli személyiség minden rezdülésével az érzelmek rendkívül széles skáláján.” Végül a legjobb rendező díját Veress József, a zsűri elnöke adat át virtuálisan, Dóczi Orsolyának a „karmesteri bonyolultságú feladatokat ellátó” női szinkronrendezőnek: „A majd három órás filmszínészi viselkedés egész sorát kívánta meg, továbbá a téma kibontása, gondolati összetettsége, a film hangi atmoszférájának színvonala mindenképp indokolta, hogy a magyar változat ilyen kitűntetésben részesüljön”
Kerekes Sándor záró mondatiban utalt a virtuális díjak valódi budapesti átadására, s megköszönve a nézők három napos megtisztelő jelenlétét, invitálta a debreceni és nem debreceni filmrajongókat 2015 második szinkronszemléjére.
Szűk Balázs
Új hozzászólás