A sör dicsőítése

Egy hatalmas "kenyér"

Valamikori egyetemi csoporttársam kifejezetten izgulós vizsgázó volt. A tanári szoba előtt idegesen fel-alá járkált, kezét tördelte, minden második szavát könyörgően Istenhez intézte, riadt szemekkel percenként kérdezgetett minket: - Ugye, nem húznak el?

A vizsgák után néhány konyakkal oldotta feszültségét. Ebből alakult ki alkoholizmusa. Két évtizeden keresztül masszívan pusztította a magas szesztartalmú italokat. Amíg bírta, addig nem volt baj. Munka után neki esett üvegnyi ötcsillagosának, reggelre úgy-ahogy rendbe jött. A korosodás és a napi bevitt mennyiség azonban lassan győzedelmeskedett az emberi szervezet felett, melynek következményeként elbocsátották munkahelyéről, pedig vezető beosztást töltött be. Annyi esze maradt, hogy gyorsan rokkantnyugdíjaztatta magát, így biztos, ám nem valami bőséges állami apanázshoz jutott, amit rendszeresen kiegészített ezzel-azzal.

Hosszú idő után a napokban találkoztam vele. Pocakos, joviális úriember közeledett felém. Alig ismertem meg. A kötelező udvariassági formulák után azonnal állapotára terelte a szót:

- Már nem iszom töményet.

- Örömmel hallom! – reagáltam a bejelentésére. – Volt valami oka?

- Tudod, a szokásos alkoholista bajok: máj, vese, idegek. Áttértem a sörre.

- Attól van a sörpocak – böktem a hasa irányába.

- Igen, de domborulatomat meg is védem – közben kedélyesen paskolgatta említett testrészét.

- A sörpocaknak számtalan előnye van.

- Nem is gondoltam, hogy az elhízáson kívül lehet valami haszna – lepődtem meg egy csöppecskét.

- A cigányoknál a nagy has tekintélyt jelent. Azt jelzi, hogy az illetőnek van mit a tejbe aprítania, tehát tehetős.

- Igen, ezt tudtam.

- Nekem másért is jó. Például, jól érzem magamat a bőrömben…

- Nincs a másnapos rosszullét, étvágytalanság, rosszkedv – fejeztem be gondolatát.

- Így van – helyeselt egyetértő bólogatás kíséretében. – Másrészt megvédi belszerveimet az ütődésektől, nyomódásoktól.

- Olyan, mint a kocsi töréstesztje – szúrtam közbe. – Minél hosszabb az autó orra frontális ütközésnél, annál kevésbé sérül a vezető.

- Így van! – bólintott újfent, aztán magyarázta tovább sörpocakját. – Tudod, a sör folyékony kenyér. Megiszom két liter sört. Annyi tápanyagot, szénhidrátot juttatok a szervezetembe, mint két kiló kenyérrel. A sör azért jó, mert gyorsan fogyasztható, két kiló kenyeret viszont jó ideig rágcsálhatnám.

Ezzel az érvvel nem tudtam vitázni, barátom azonban még nem fejezte be:

- A sör átöblíti a beleimet. Kimossa a vesekövet. Karban tartja a húgyutakat.

- Nem gyógysört iszol véletlenül? – bújt belém a kisördög kevéske incselkedés erejéig.

Nem vette a lapot, ellenben halálkomolyan folytatta: - Nekem maga a csoda. Amióta sört iszom, rendben vagyok.

- Akkor váljon egészségedre minden liter! – kívántam neki őszintén.

Barátom a sör dicsőítésében azonban még mindig nem lőtte el az összes puskaporát: - Van az egésznek egy szociológiai oldala is. A sör közösséget teremt. A kocsmában alakult egy társaság. Négyen-öten vagyunk. Ha esik, ha fúj, ötkor találkozunk. Meghányjuk-vetjük a világ dolgait, legurítjuk a napi adagot, aztán hétkor oszolj! A kocsmázást a feleségem sem ellenzi, mert nem részegen támolygok haza.

- Tudod, hogy van hazánknak egy Komló nevezetű városa? – akasztottam meg szóömlését.

- Miért kérded? – hökkent meg kérdésemen.

- A sört is komlóból főzik.

- Ja, igaz! – csapott homlokára a felismerés örömével.

- A helyiek a csapvizet komlólének hívják – lőttem el az előkészített poént.

Na, ezen jót nevetett, de hirtelen elkomorult az arca: - Bocs’, de rohannom kell! Idő van. A haverok várnak a kocsmában – azzal gyors köszönéssel, sietős léptekkel elindult a műintézmény felé.

Somogyi Ferenc

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.