Sanyi, a megtért lélek

Sanyi állami gondoskodásban részesült, Debrecen egyik lakóotthonában élt. Szülei a közelben laknak. Apa és anya munkanélküli. Néha közhasznú munkásként támasztották a lapátot. Kevés keresetüket elitták. Otthonuk ütött-kopott vályogtéglás épület. Bútorzata szegényes. Rendetlenség, kosz mindenütt. Magukkal foglalkoztak, gyermekükkel annál kevesebbet. A lakóotthonnak helyt adó családi házat néha-néha felkeresték, fiúkat meglátogatták, de sohasem töltöttek hosszabb időt, valamire való hivatkozással állandóan elsiettek.

Sanyi felserdült. Erős, jó izomzatú fiatalemberré cseperedett, ám lelke labilis, érzékeny maradt. Meglepő módon szülei egyre gyakrabban keresték. A gyerek összegyűjtött családi pótlékára fájt a foguk. Bár három év még hiányzott a tizennyolcból a nagykorúsághoz, de utódjuk magukhoz édesgetésébe gőzerővel csaptak bele.

A nyolcadik befejezése után a nyarat otthon töltötte. Apja, anyja helyett dolgozott. Fizetését elvették. Az egészséges szülők belőle éltek. Tizenöt évesen családfenntartónak mondhatta magát, bár ő ezt a legkevésbé akarta.

Szeptember elején megkezdte tanulmányait a város egyik szakképzőjében. Kőművesnek tanult. A lakóotthonban maradhatott.

Rosszul telt az első napja. Újoncavatás címén tizedikesek terrorizálták. A gyakorlatvezető mestere táskával vágta fejbe. Sanyinak elege is lett az iskolából. Csomagolt és távozott. Hazament. Apja kitörő örömmel fogadta. Kapacitálta, hogy dolgozzon, hozza a pénzt a házhoz.

A lakóotthon vezetője értesült a fiú szakképzőből távozásáról. Megkereste az intézet igazgatóját és felkereste a szülőket. A beszélgetések eredményeként úgy tűnt, Sanyi ügye rendeződik.

Másnap Sanyi nem a szakképzőbe indult. Dolgozni ment. Egy kőműves mellett segédmunkálkodott, keresete egy részét hazaadta, a többit eltitkolta. A mindig ittas szülők nem vették észre a stiklit. A fiú a dugipénzt magára költötte. Nem ruhát és más hasznos cikkeket vásárolt. Követte szülei példáját. Ivásnak adta fejét. A három ittas esténként veszekedett. A pénzen kaptak össze. Szülei megvádolták, hogy nem adja haza az összes keresetét. A fiú azzal érvelt, hogy ő dolgozik érte, jár neki. Szó szót követett, majd pofon pofont. Így ment estéről estére. Az utca hangos volt veszekedéseiktől. Dühében a fiú egyre gyakrabban rohant el otthonról. Kocsmában csillapította feszültségét. Egy alkalommal munkakezdésre nem józanodott ki, úgyhogy a mester kirúgta. Aznap este azért veszekedtek. Szomszédjuknál betelt a pohár: a rendőrséget hívta. Az egyenruhások három vérző emberre nyitottak ajtót. Első ránézésre komoly bűncselekménynek tűnt, ám hamar kiderült, csak jól összeverték egymást. A családot ettől függetlenül garázdaságért állították elő. Sanyi a kihallgatáson jelentette ki: elege van szüleiből. Visszaköltözik a lakóotthonba. Ha lehet, folytatja a szakképzőt.

Ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó. Sanyi tartotta szavát. Kőműves képesítést szerzett. Nagykorú lett, családot alapított. A házát maga építette fel. Szüleivel minden kapcsolatot megszakított.

A történet happy enddel végződött. Csak kívánni lehet, hogy minden kallódó lélek életútja hasonló módon kerüljön egyenesbe.

                                                                                                                              Somogyi Ferenc

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.