Repülő emberek

Repülés

A KKMSZ diákjainak vizsgafilmje volt látható a MODEM belső udvarában idén nyáron. Kovács Krisztina animáció- és média tanár és két végzős, többszörösen díjazott diák (Takács Ádám, Varga Máté) értékelő soraival emlékezünk erre a rendkívüli eseményre.

I. Diákfilmek, animációk a Kós Károly Művészeti Szakközépiskolából

A Kós Károly Művészeti Szakközépiskolában idén első alakalommal végeztek mozgóképi animáció készítő szakos diákok. A szakmai vizsga igen összetett, mind elméleti és gyakorlati tudásukról számot kell adniuk a tanulóknak, mindezen ismeretek bemutatása mellett egy animációs és egy videós vizsgamunkát kellett létrehozniuk igen rövid idő alatt.  A MODEM kertmozijában vetített filmeket tizenegy diák 22 vizsgafilmjéből válogattunk, amelyek a képzés utolsó négy hónapjában készültek.

Tanárként azt tapasztalom, hogy egyre nehezebb a diákokkal elfogadtatni az értékeket, a környezetünkből ránk „leselkedő” vizuális ingereket értő szemmel szűrni, észrevenni a maradandót, az emberit, nehéz megtanítani szembe menni a tömegkommunikációs eszközökből rájuk zúduló színes ingerekkel.

E munkák pozitívuma, hogy megtalálható bennünk az értékmentő attitűd és a kifejezni való gondolat egyaránt. Az egyediség tisztelete, amely ma nem feltétlenül evidens hozzáállás egy átlagos tizenévest tekintve, ám a művészeti képzésben eltöltött évek alatt formálódott látásmódjuk. Érzékenyebben reagálnak a környezetünkben tapasztalt helyzetekre, társadalmi problémákra, ezekre reflektálnak, amikor üzeneteket fogalmaznak meg filmjeikben, jövőnkért való aggodalom is felfedezhető. Varga Máté: Farost című filmjében a tudatos szelektív hulladékgyűjtésre ösztönöz, Szilágyi Dóra: Kószál a nyomor című animációja a szegénység fojtogató légkörét mutatja be.

Jól választott irodalmi művet, ma is érvényes gondolatokkal adaptál Takács Ádám: A repülő ember című filmje az emberi irigység, kirekesztés problémáját tárja elénk Karel Čapek azonos című novelláját alapul véve.

A kortársaikat, fiatalokat érintő új kommunikációs eszközök térnyerésének veszélye a témája Barát Viktor User című rotoszkóp technikával készült animációjának, s ennek következményeként is tekinthető Fülöp Anett montázsfilmje egy kiüresedett torz világról, melyet közvetlen lakókörnyezetében, Debrecen utcáin rögzített.

A hagyományápolás és tisztelet jelenik mind mondanivalóban, mind technikában Szegő Levente, Kós Károly Arcképe alá című, rajz animációjában, Kányádi Sándor versét alapul véve, az iskola névadója előtt tiszteleg.

Fontos eleme a képzésnek a hang és a zene összekapcsolódásának lehetősége a mozgóképpel. A versfilmek e területre kalauzolnak, két, nagyon eltérő hangulatú és tartalmú animációval: Korponai Viktória Szalóki Ági dalát, a Mit beszél a tengelice című dalhoz, Kovács Koppány a nagy beat költő, Allen Ginsberg megzenésített verséhez készített animációt. Előbbi a gyerekekhez szólva, míg utóbbi az érett korosztályt megszólítva hozta létre alkotását.

Technikai sokféleség, érzékeny témaválasztás és sok-sok munka jellemzi a filmeket.

Tanárukként bízom abban, hogy az az útravaló tudás, amit a képzeletbeli bőröndjükbe tettünk, megfelelő alap lesz arra, hogy a filmes, animációs szakmában elindítsa őket, s ott olyan alapként szolgáljon, amire biztosan támaszkodhatnak.

Kovács Krisztina

II. Két kísérlet

Időt

Mi az idő? Erre biztosan már sokan keresték a választ, én is így tettem ebben a kisjátékfilmben. Régóta foglalkoztatott már az idő mibenléte, mindig felmerültek újabb és újabb kérdések, felvetések. Nagyszerű lehetőség volt a vizsgafilm elkészítése, hogy elmerüljek jobban a témában és gondolataimat audiovizuálisan bemutassam.

Az első elképzelésem egy kísérleti montázsfilm lett volna, ezt később kiegészítette egy rövid történet, melyben egy személy próbálja megragadni a fogalmat. A szereplőnk megrögzötten próbál mindent pontosan csinálni, az egyensúlyra, tökéletességre törekszik, talán magányosságán próbál ezzel felülkerekedni. Csak a gondolatai az egyetlen társa, melyek között teljesen elveszettnek érzi magát, amikor egyensúlyérzete felborul. Káosz. Keresi a megoldást, próbál a rendezetlenségből rendet teremteni. Lehetetlennek tűnő feladat, de vajon másoknak sikerül?

Farost

Nem farostlemez, inkább az, ami maga a papír.

A papírgyártás hagyományos eljárása során több tonna fát kell kivágni, emellett rengeteg szennyező anyag termelődik a gyárak területén. Ezt a folyamatot mutatja be az animációm nagyvonalúan, eltúlzott groteszk módon.

A történet egy üzleti terv készítőjének elméjén keresztül mutatkozik meg, látomásszerű képekben. A gyártásban a gépek uralkodnak, ezeket teremtőjük rajzolja meg, kelti életre. Skiccszerű az egész. Nem a kifinomultság a lényeg, hanem a tömegtermelés. De ott egy másik út.

Talán az animáció, amiről érdemes megemlíteni hogyan is készült, mivel a több hónapos munkából ez vett el a legtöbb időt. A téma adta önmagát, papír. Kezdetben kétdimenziós, papírkivágásos animációban gondolkoztam, de ezt felváltotta a háromdimenziós. Ezáltal térben könnyebben tudtam tervezni, bizonyos problémákat megoldani. Első lépés a gépek, környezet megtervezése, kiterített rajzainak elkészítése volt. Ezeket a kiterített textúrákat hajtogattam meg a virtuális térben. Ez a két munkafázis elég monoton volt, de az ezt követő animálás annál izgalmasabb. Rengeteg teszt, mozgáspróba készült, kísérleteztem a megvilágítással, mélységgel. A kész jeleneteket ezután összeszerkesztettem háttérrel, előtérrel, majd beillesztettem a videós és stop-motion felvételeket. Hangot és zenét szerkesztettem a kész snittek alá, majd finomítottam a vágásokon.

Mindkét vizsgamunka elkészítése során megtapasztalhattuk, hogy nem egyszerű egy személyben rendezőnek, forgatókönyvírónak, operatőrnek, vágónak és hangmérnöknek lenni. Csapatmunkát igényel.

Varga Máté

III. Egy novella pirosban

A repülés a lebegés irányított, akaratlagos formája. E célra szolgálnak általában véve a szárnyak, vagy a mellső és hátsó végtagok közt kifeszítetett ún. repülőhártyák. Miután a levegő igen engedékeny közeg, azért benne a mozgásra szükséges támasztópontot csak nagy felület találhatja meg…

Filmem alapjául Karel Čapek azonos című novellája szolgált. Alapvetően a mű cselekménye nagyobb volumenű narratívát igényelt volna, ezért a munkám elrugaszkodik az eredetitől, és egy parabolikusabb, allegorikusabb történést követ végig, amely a címet adó Repülő ember és a Lábnyom I. című novellára épül.

A film a csoda tematikáját követi: ennek megélése, a tömeg viszonyulása hozzá és elvesztése - tulajdonképpen egy megmagyarázhatatlan esemény és cselekvés kerül a középpontba. Ezen túl még az ismeretlentől való félelem és a tömeg - egyén ellentéte is fontos eleme. Ezek hangsúlyozására használtam a példázatosságot, amely mind cselekményében, mind szerkezetében megjelenik.

A repülő ember egy vegyes technikájú animáció: a karakterek kézzel rajzolt, főbb mozdulatait kivágva kollázsszerűen mozognak (Kovásznai György Gitáros fiú a Régi Képtárban című filmjéhez hasonlóan) a felépített díszletszerű hátterek előtt - a hideg, homogén környezet és a belőle kiemelkedő főszereplő között a színek teremtik meg az ellentétet.

A repülő ember tehát egy megmagyarázhatatlan, abszurd jelenség története, amelyet a közeg, mely inkább veszélyforrást, mint értéket lát benne, elfojt. Míg az eredeti műben a szabályok béklyózzák meg a repülni vágyót, addig itt a tudatlanság, kihasználás és megalázás töri meg a csodát. Ez a hozzáállás kíméletlenül áll gátként bármilyen újító, vagy csak eltérő tevékenység és viselkedés elé, így megnehezítve azt az előrehaladást, amely magának az életnek a velejárója.

Takács Ádám

Közreadja: Szűk Balázs

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.