Pedagógussirató

Hat óra ötven. A köd lomhán száll föl az üvegablak előtt. Az alig fűtött személyvonat néhány perce van úton, de már érezni a kinti levegő áramát. Ketten vannak a félhomályos fülkében. Hamar jön a kalauz. Először az idősebb férfi jegyét kezeli, aztán a tanárhoz lép. Ő átnyújtja a félárús, „12 táblás” papírját, és szorosan hozzá a jegyet. De az kevésnek bizonyul.

- Kérném az igazolványt is! - jelzi a sapkát nem viselő pedáns kalauz.

- Nem szokták - a tanár meglepve felnéz, nehézkesen kotorja elő kopott fekete táskájából „papírjait”, a személyit és a fényképes, semmire se jó pedagógus igazolványát. Biztos, ami biztos.

- Gyakori az átverés. Ön más is lehet - mutat a névre a kalauz.

- Akár csaló is.

- Akár.

- Ezt is megvonják tőlünk…

- Legalább kevesebb bajunk lesz! - a kócos hajú, középkorú kalauz „esküre” felemelt kezével „idézőjelet” rajzol az álmos kabinfülke állott szagú levegőjébe. A kijárat felé lépdel, majd hirtelen hátrafordul és mosolyog. Az enyhe levegőáram a réseken újból jelzi jöttét.

Sz.B.

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.