Az ország vezetése nem lehet büszke azokra az adatokra, melyet az Eurostat közölt a napokban. Hiába a kormány „Magyarország jobban teljesít!” sulykolása, hiába a közmédiumok „termelési” híradóinak sikerpropagandája, sajnos a magyar valóság más…, és szomorúbb.
Ha az Eurostat egyedül publikálna lehangoló adatokat, akár kétségbe is vonhatnánk azok hitelességét, mondván: „egy fecske nem csinál nyarat”, de amikor a Központi Statisztikai Hivatal, a Tárki és más kutatócsoportok majdnem ugyanazokat a számadatokat és okokat publikálják, az nem lehet a véletlen.
Az Eurostat szerint a magyar lakosság egyharmada mélyszegény. Finomabban fogalmazva: társadalmi kirekesztetettségnek van kitéve. Tavaly óta százezerrel nőtt a számuk. Ez az arány 2008-ban még csak huszonnyolc százalék volt. Több mint másfél millió ember havi hatvanhatezer forintból próbál megélni. Hazánkban a rendszerváltás óta nem alakult ilyen rosszul a szegénységi ráta.
A Tárki 2012-es, de csak most közölt kutatása szerint hazánkban a lakosság negyvenhét százaléka él a nélkülözés valamilyen formájával. Közel öt millió ember egyik napról a másikra él, nincsenek megtakarításai, váratlan kiadásokat képtelenek finanszírozni, nincs megfelelő fűtésük, törlesztési elmaradásuk van.
Ugyancsak a Tárki szerint a magyarok egynegyede embertelen körülmények között, egészségtelen, beázó, vizes falu lakásokban él.
A szegény az, aki szükségleteit nem vagy csak részben képes kielégíteni. Okai szerteágazóak. Lehet politikai, gazdasági, társadalmi ok. Befolyásolja az iskolázottság, gyermekszám, a lakóhely földrajzi elhelyezkedése. Oka lehet jövedelemhiány, motivációs elégtelenség, információhiány, a szolgáltatások elérésének hiánya…, de a 2008-as gazdasági válság Magyarországra begyűrűző hatásai is növelték a szegények táborát. A következő években visszaesett a foglalkoztatás (jelenleg látszólag jobban állunk, de a munkába állók kilencven százalékát a közhasznú munkások teszik ki, akik negyven-ötvenezer forint havi járandóságot kapnak). Az elmúlt években csökkentették az állami kiadásokat, miközben érezhetően nőttek az elvonások. Szintén az utóbbi években elkezdődött a szociális és egészségügyi kiadások szűkítése (rokkantsági nyugdíjasok felülvizsgálata, korkedvezménnyel nyugdíjba vonultak nyugdíjának megadóztatása, stb.).
Bárhogyan kommunikál az Orbán kormány, az adatok magukért beszélnek. Lehet mézesmadzagot huzigálni, lehet az állampolgárokat hülyének nézni, lehet rezsicsökkentéssel kábítani a fogyasztókat, mindezek azonban nem leplezhetik a meztelen valóságot. Végképp érthetetlen, hogy az önkormányzati képviselőválasztásokon miért akar a Fideszre szavazni egy közmunkás, akit már a parlamenti voksolás után is szélnek eresztettek, miután kampányfogásként kihasználták? Ráadásul habzó szájjal, nagy hangon hirdeti a párttal való lojalitását. Annyira elégedett a havi munkájáért kapott negyven-ötvenezer forinttal? Nem veszi észre, hogy megint csak eszköz? A magyarok java érzelmek alapján választ. A szavazófülkébe elfelejtik elvinni az eszüket. Pedig ha tudatosabban voksolnának!
A szegénység következményei lesújtóak. A szegény ember elégedetlen, lelki problémákkal küzd, depresszióssá válik, sokan alkoholhoz nyúlnak, nő a kriminalitás veszélye.
A szegénység léte, növekedése nemcsak a szegényeket sújtja, hanem hátrányosan befolyásolja a magyar társadalom és gazdaság fejlődését is. A szegénység felszámolása a kormánynak elemi érdekének kellene lennie. Orbán Viktorék nézzenek körül egy-két jóléti társadalomban (Svédország, Finnország, Ausztria, Svájc)! A gazdasági mutatók és az életszínvonal azért olyan jó, mert arrafelé már felismerték, hogy akkor nő a gazdaság, ha van fizetőképes kereslet. Havi negyven-ötvenezer forintos jövedelmekből ugyan hogyan lehet gazdaságot lendíteni?
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás