Minden kultúrában fontos szerepet kapnak az ősi hagyományok, a tánc, a zene és a népi mesterségek, hiszen ezek kiválóan képesek mesélni nekünk a múltról. A magyar kultúra ugyancsak bővelkedik hagyományokban, ám ahhoz, hogy szokásaink az idő múlásával is fent tudjanak maradni, ápolnunk kell azokat és továbbadni az utókornak.
Petrovics Nikolett népi vászonszövő, szakoktató, a Népművészet Ifjú Mestere folyamatosan alkot és tanítja a szövést gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, mert nem szeretné, hogy a kézműves hagyományok a feledés homályába vesszenek. A huszonhét éves nő Balmazújvároson nőtt fel, népi mesterségekkel foglalkozó szülei jóvoltából már kisgyermekkorában megismerkedett a kézművességgel. Mindig is szeretett alkotni, valami újat és maradandót létrehozni. Nádudvaron kitanulta a takácsmesterséget, ezután az Eszterházy Károly Egyetemen végzett környezettan szakon, majd Békéscsabán vizsgázott szövő szakoktatóként. Budapesten és Debrecenben is nyílt már kiállítás, amelyen az általa szőtt remekműveket mutatták be, számos ruhadarabot, kendőt, terítőt, és táskát. Az évek során jó néhány címet és díjat kapott, többek között: Népművészet Ifjú Mestere és a Népi Iparművész cím, Kézműves Remek Díj, Junior Prima Primissima Díj, Országos Vándorlegény Pályázat egyéni I. hely.
A szövés, a szőttes kultúrával való foglalkozás életformájává vált. Számára az alkotás nem egyenlő a munkával, örömmel kísérletezik, és hoz létre maradandót. Boldogság tölti el, ha munkáival, illetve tudása továbbadásával örömet szerez másoknak. Úgy érzi, megtalálta az életben azt a tevékenységet, amiben ki tud teljesedni. Petrovics Nikolettel beszélgettünk hagyományőrzésről, az alkotás öröméről, és természetesen a szövésről.
- Miként lett a hagyományőrzés fontos része az életének? Családi örökség vagy saját ötlet volt az alkotásnak ez a változata?
- A szüleim is népi mesterségekkel foglalkoznak, így beleszülettem a kézművességbe. Általuk kezdtem el érdeklődni még jobban a hagyományőrzés iránt. Sok mesterséget kipróbáltam, kézműves táborokba jártunk, ott is több mindennel megismerkedtem, és végül a vászonszövés mellett döntöttem.
- Mi az, ami megfogta a szövésben? Miért épp a takácsmesterséget választotta?
- Nagyon szeretem, hogy mindig valami újat alkothatok. Bárki be tud sétálni a boltba megvenni a kendőt, ami tetszik neki, de sokkal különlegesebb, amikor a te kezed által születnek új tárgyak. Nagyon érdekes, hogy egy vékony fonalból mi mindent tudsz létrehozni. Nekem az tetszik benne, hogy bármit meg tudsz csinálni, legyen szó kendőről, táskáról, vagy épp ruháról.
- Volt olyan konkrét esemény az életében, ami miatt erre a pályára lépett?
- Én a balmazújvárosi BSZC Veres Péter Gimnázium, Technikum és Szakképző Iskolában kezdtem meg középiskolai tanulmányaimat. Azonban két évvel később, amikor megszűnt az az iskola ahová a testvérem járt, ő úgy döntött, Nádudvaron folytatja tanulmányait, én pedig vele tartottam. Szerettem a helyi gimnáziumot, de itt csak elméletet oktattak, azonban én mindig jobban kedveltem a gyakorlati feladatokat. Ezért csatlakoztam a testvéremhez. Így mondhatjuk, hogy egy hirtelen ötletnek köszönhető, hogy erre a pályára léptem.
- Mit gondol erről a mondásról: „Ha egy olyan foglalkozást választasz, amit szeretsz, akkor egy napot sem kell dolgoznod életed során. ”
- Úgy gondolom, hogy azok az emberek, akik azt csinálják, amit szeretnek, és meg is tudnak belőle élni, nagyon szerencsések. Sajnos, én jelenleg még nem ezt teszem, mert a szövés mellett a helyi Semsey Kastélyban dolgozom. De arra törekszem, hogy majd hosszú távon ebből éljek meg, és a hobbim a hivatásommá váljon.
- Meg lehet a szövésből élni?
- Igen, de ahhoz kell egy bizonyos elhivatottság. Ha minden hétvégén vásárról vásárra jársz, és minden nap dolgozol, azt család mellett nem lehet sokáig tenni. De, ha a szövés mellett tanítasz is, és elmész egy-két vásárba, valamint eladod a munkáidat, úgy működhet a dolog. Egyedit kell alkotnod ahhoz, hogy kitűnj a többiek közül. Én is ezért végeztem el az oktatói képzést, mert ebben a szakmában tanárból kevés van. Tanítom a szövést itthon is, illetve a megyén belül több helyen tartok fél, illetve egy éves képzéseket.
- Oktatni vagy alkotni szeret jobban?
- Mindkettőt szeretem. Nagyon szeretek szőni, ilyenkor jönnek a legjobb ötleteim, és teljesen ki tudok kapcsolni. Ha tehetném, az egész napomat a műhelyemben tölteném. Ugyanakkor a tanítást is élvezem, mert olyan jó látni a sikerélményt, amikor egy tanítvány elkészül a saját szőttesével, és engem is boldoggá tesz, hogy át tudtam adni az ismereteket. Mindenkinek azt szoktam javasolni, hogy jöjjön el, próbálja ki, és tapasztalja meg, milyen jó érzés, amikor te magad készíted el a saját kendődet.
- Mi kell ahhoz, hogy valaki szeresse azt, amit csinál?
- Nagyon nagy megszállottság. Amikor az iskolában tanultam szőni, legszívesebben minden percem a szövésre áldoztam volna. Ha nem vagy fülig szerelemes abba, amit csinálsz, és ha nem vagy elhivatott, akkor az egésznek nincs semmi értelme, bárhogy próbálkozol, nem fog működni. Én például nagyon szeretek kísérletezni, mert a kísérletezések során mindig új színek, új alkotások jönnek létre.
- Mivel tölti a szabadidejét?
- Olvasni, zenét hallgatni és néptáncolni szoktam. A párommal nagyon szeretünk túrázni, és kertészkedni. Mindent szeretek, ami a természethez köthető. De a legtöbb időmet a szövés teszi ki.
- Van példaképe?
- A szüleim példaképként állnak előttem. A szövés terén pedig Kányási Holb Margit az, aki sokat segített nekem és segít mind a mai napig. Ő számomra mester és jó barát.
- Mit jelent önnek az alkotás, a kézművesség?
- A népi hagyományok mindig is nagyon érdekeltek, a szüleim által pedig közel került hozzám a kézművesség. Én mindig próbálom alkotásaimba belecsempészni az ősi magyar motívumokat, mindamellett muszáj a mai kor elvárásainak is eleget tenni. A szövésen belül leginkább a Hajdú-Bihar megyei tájegységet dolgozom fel, ezekből a motívumokból szoktam kiindulni, ezeket átdolgozom, így próbálom a modern kornak is megfeleltetni a szőtteseimet.
- Visszatekintve az eddigi életére, van-e valami, amit másképp tenne?
- Mindent ugyanígy tennék, mert az út, amit bejártam, és a hibák, amiket elkövettem, mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy az legyek, aki ma vagyok.
- A tudás továbbadása mennyire fontos az ön számára?
- Fontos, hogy a megszerzett tudásom tovább tudjam adni másoknak. Ezen az úton el is indultam. Viszont tanítványaim zöme felnőtt korú, mert ők valódi érdeklődésből jönnek el hozzám. A mai fiatalok között ritka az, akit valóban foglalkoztat a szövés.
- Hogyan tudja fejleszteni magát?
- Továbbképzésekkel, könyvekkel, illetve idősektől tanulva. Az a jó ebben a szakmában, hogy egymástól is tudunk tanulni, átadjuk egymásnak a megszerzett ismeretet. Mégis a fejlődés legjobb módszere a kísérletezés, amikor elolvasol valamit, kipróbálod, és ha nem sikerül, újra megpróbálod. Emellett a közösségi médiából is rengeteg ötletet tudsz meríteni.
- Mit kell tennünk azért, hogy a népi mesterségek az évek múlásával ne merüljenek feledésbe?
- Először is el kell fogadnunk, hogy az évek múlásával csökken az érdeklődés a népi mesterségek iránt. Nem szabad mereven ragaszkodni a régi szabályokhoz, hanem meg kell tanulni modern köntösbe öltöztetni a hagyományokat, ahhoz hogy az érdeklődés fenntartható legyen. Meg kell találni azt az irányt, ami átmenet a régi és a modern stílus között.
Petrovics Kata
Új hozzászólás