Megkezdte szereplését a magyar női kézilabda-válogatott a kumamotói világbajnokságon. Kim Rasmussen együttese előbb Kazahsztánnal, majd Spanyolországgal mérte össze erejét. Az összkép finoman szólva is vegyes, ugyanakkor a torna java még ezután következik.
A Kazahsztán elleni nyitómeccs első perceit látva aligha kételkedhettünk a „minden tornakezdet nehéz”-sablon igazságában, hiszen a magyar csapat döcögve rajtolt, utána azonban beindult a henger. A szerzett labdákból gyors kontrákat vezettek Tomori Zsuzsáék, főképp a szélsőktől záporoztak a gólok. A tavalyi Eb-n remeklő ferencvárosi duó, Schatzl Nadine és Lukács Viktória mellé pedig váltótársaik is felnőttek: a világversenyen először szerephez jutó Márton Gréta és Faluvégi Dorottya sem ijedt meg a torna légkörétől.
A szünetig tizennégy egységgel léptek meg a magyar lányok, akik a fordulás után sem vettek vissza a tempóból, és sorra lőtték a gólokat a gyengécske kazah gárdának. Megkapta a lehetőséget a magyar keret legfiatalabbja, Vámos Petra is, és ha már pályán volt, három remek találattal bizonyította rátermettségét. 39-15 lett a vége, jöhetett hát a következő erőpróba, mely már lényegesen nehezebbnek ígérkezett a Romániát meglepő különbséggel elgázoló Spanyolország ellen.
A pocsék kezdés pedig ezúttal már nem fért bele: a nagy lendülettel és elszántsággal adogató spanyolok pontosan fejezték be támadásaikat, s villámgyorsan megléptek az első percekben. Kim Rasmussen időt is kért 0-4-nél, ám utasításai csupán egy átmeneti fellángoláshoz bizonyultak elegendőnek.
Míg a hispánok gólvonalán De Paula több bravúrt is bemutatott, addig az egymást váltó magyar hálóőrök csak akkor találkoztak a labdával, amikor kiszedték azt a kapujukból. A dinamikusan cselező és változatosan tüzelő Cabral Barbosával szemben Bíró Blanka, Kiss Éva és a magyar védelem sem találta az ellenszert.
A felvonás hajrájához közelítve úgy tűnt, az addig erőtlen és ötlettelen magyar támadógépezet megtalálta a fegyvert a spanyol védekezéssel szemben: a debreceni Tóvizi Petra gyors egymásutánban háromszor is „beköszönt” beállóból, ennek tükrében pedig egyáltalán nem volt indokolt a cseréje. Tekintve, hogy a helyére érkező Szabó Laura előbb ziccert rontott, majd a hatoson belül futott el, két fontos magyar akciót is meghiúsítva ezzel. A felzárkózás így elmaradt, a magyar csapatnak ötgólos lemaradást kellett (volna) eltüntetnie a második játékrészben.
Bíró Blanka révén a kapusteljesítmény sokat javult, ellenfelünk pedig érezhetően visszaesett a folytatásra, támadásban viszont nem sikerült tartósan feljavulnia a magyar együttesnek. Sokatmondó, hogy Kovács Anna első sikeres kísérletére több mint harminc percet kellett várni, de Háfra Noémi is jócskán elmaradt valós tudásától. A hajrában azért így is megvolt az esély, háromgólos hátrányban kétszer is támadhattak Kim Rasmussen tanítványai, ám bosszantó technikai hibáik miatt lövésig egyszer sem jutottak el.
Baj persze nincsen, a négygólos, 29-25-ös vereség még közel sem a világ vége, a másik két csoportrangadón, a Szenegál és Kazahsztán ellen is szenvedő Montenegró, valamint a spanyolok ellen méretes zakóba belefutó Románia ellen megszerezhetők a továbbjutáshoz, és előkelő csoporthelyezéshez szükséges pontok.
Ahogy Faluvégi Dorottya is fogalmazott a meccs után: „Nem dőlhet össze a világ, meg kell fognunk egymás kezét, és menni tovább!”
Mert ebben a csapatban valóban sokkal több van annál, amennyit eddig mutatott a világbajnokságon.
Tóth Sándor
Új hozzászólás