Az elmúlt hétvégén két alkalommal is keresztülhajtottam Tiszaeszláron, a Tiszavasvári és Rakamaz közötti szabolcsi településen. A község az 1882-1883 között Tiszaeszláron kezdődött, majd Nyíregyházán folytatódó perről híresült el. A vád szerint a tiszaeszlári zsidók egy katolikus, tizenhárom éves lányt, Solymosi Esztert rituálisan gyilkoltak meg. Az igazság soha nem derült ki.
A falu végén éppen egy ház égett. Néhány épülettel arrébb kiégett épület kormos falai meredeztek. Másnap délutánra újabb lakóház vált a tűz martalékává. Felettébb gyanús, ha rövid időn belül, közel egymáshoz több építmény is leég. Elmeséltem egy biztosítós ismerősömnek, aki felnevetett:
- Biztosítási csalás - gyorsan hozzá is tette: - Szinte mindennapos. Nagyértékű lakásbiztosításokat kötnek, aztán csodák, csodája, a hajlékuk néhány hét múlva leég. Véletlen? Á, dehogy! Így akarnak nagyobb összeghez jutni. A biztosító elemez minden káresetet, és akiknél, vagy ahol feltűnően gyakori az előfordulás, azoknál felbonthatják a biztosítási szerződést, vagy eleve nem kötnek. A biztosítónál állandóan pontosítják a tiltott területek listáját, így Konyár néhány utcájában, Debrecenben a Nagysándor telep egyes részein, vagy Hajdúhadház, vasúton túli, Hajdúsámson felé eső területein nem kötnek biztosítási szerződéseket.
Kevésbé feltűnő lakáskár okozásért is fordulnak biztosítóhoz. Egy jól megrendezett betörés, vagy csőtörés szándékosságát nehéz bizonyítani.
A második világháborúban a katonák kezükbe, lábfejükbe lőttek, próbálva megúszni a frontra kerülést. Nincs háború, de dívik az öncsonkítás. Volt olyan, aki jól felöntött a garatra, fájdalomcsillapító gyanánt ötvenfokos pálinkát vedelt, hogy kevésbé érezze a fájdalmat, amikor kétkilós kalapáccsal a karjára sújtott. Garantált volt a csonttörés. Némi pénz reményében, főleg szegénysorú családok gyermekeik végtagjainak eltörésére vetemednek. Felveszik a balesetbiztosítás törésekre megállapított összegét, majd később eltörik még egyszer. Nem viszik orvoshoz. A csont jól, de főleg rosszul forr össze, a maradandó egészségkárosodás megállapítható, amivel aztán kopogtatnak az egészségbiztosítónál, járadékot, rokkantsági nyugdíjat hajtva ki a szervezettől.
Arra is volt példa, hogy egy patak ármentesített oldalára épült ház előtti töltésrészt gyengítette meg a tulajdonos, amikor a töltéstőben aláásott, majd a nyomokat vékony földréteggel eltakarta. Árvízkor átszakadt a védmű, elöntötte a házat. A biztosító fizetett, csak később derül ki a turpisság.
A leggyakoribb a gépkocsikkal elkövetett biztosítási csalások. Gyakran ellopatják a járművet. Felveszik a biztosítási összeget, miközben a megbízottak feketén eladják a járgányt. Az eladásból származó pénz is a „károsultaké”, akik az elkövetőket „tiszteletdíjjal” honorálják. Sűrűn fordul elő, hogy az autót kiviszik az országból, ott eladják. A biztosítónál bejelentik a lopáskárt. Előfordult olyan is, hogy már törött kocsira kötöttek cascót. Ezt csak biztosítási ügynökkel egyetértésben lehetett nyélbe ütni. Természetesen a korrupt ügynök nem ingyen tette. Nem ritka a megrendezett, vagy kamu baleset. A csalók nemcsak a gépkocsi kárt, de a személyi sérülés, valamint kórházi ápolás után járó biztosítási összegeket is igyekeznek behajtani.
A magyar, ha pénzhez akar jutni, kifogyhatatlan az ötletekből. Kárt tesz saját magában, a házában, kocsijában, csak, hogy a biztosító fizessen. De a biztosítási csalás nem bocsánatos bűn. Téved, aki azt hiszi. Büntetendő cselekmény.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás