Karácsony előtt

Bármilyen lerágott csont, sok tanulság van benne

Megérkezett az évnek az az időszaka, amikor vészesen közeledünk az esztendő legvégéhez, mégis egy kicsit lelassítunk várakozunk, együtt vagyunk családdal, barátokkal. És természetesen legkedveltebb barátunk, Kevin is megérkezik ilyenkorra.

Az év legkellemesebb időszaka ez. Már, ami az érzelmi oldalát illeti. Az időjárás tekintetében azt gondolom, a nyárral ellentétben ez a fagyos idő egészen ellehetetleníti az embert. Nem ülhetünk ki a cimborákkal a teraszra, nem esik jól sétálni, a rengeteg ruha pedig még a mozgásteret is lekorlátozza. A karácsonyt ettől függetlenül mégis örömmel várjuk – jogosan. Ez a tizenkét hónapnyi körforgás talán legbensőségesebb, legkellemesebb ünnepe, amikor a szobában épp oly meleg van, amilyen zimankós hideg az utcán. Négy héten keresztül várakozunk, a város fényei csábítóan kigyúlnak, Szenteste pedig együtt a család, a tévében pedig felharsan a név: Kevin! Alighanem ő a világszerte legismertebb „szeretetmém”. Amolyan divattá vált már, hogy évről-évre leadják egymás után a Reszkessetek, betörők! filmeket. A főhős kis rosszcsont pedig rendre ugyanúgy kifog a betolakodókon, mégsem lehet megunni. Személy szerint a második rész a kedvencem, amelyet nem véletlenül említek kiemelten, hiszen épp idén harminc esztendeje, azaz három évtizede, hogy az Egyesült Államokban bemutatták, hogy a Macaulay Culkin által parádésan alakított Kevin családjától megint elszakadva New Yorkban köt ki. És olyan alapvető emberi erényekre hívja fel kendőzetlenül, vitathatatlanul a figyelmet, amelyeken elgondolkodva még kellemesebb a karácsony hangulata. Hiszen rájövünk, hogy a magány – bármennyire is képes megihletni az embert – senki számára nem lehet büntetés, az ember pedig család és barátok nélkül egészen elvész.

Kevin hozzánőtt a karácsonyhoz. Bár sokan unalmasnak, lerágott csontnak tartják, egyfajta paródiaképp értékelik, hogy minden évben szó szerint ugyanaz a műsor, az antológia első két filmje kimondottan intenzív és szenzitív tanmese. Mindez pedig olyan klasszikus karácsonyi dallamokkal aláfestve, amelyek még a legedzettebb szíveket is megérintik. Egy lehetőség, hogy rájöjjünk, szükségünk van egymásra. Nem csupán járványban, háborúban, szankciók közepette, politikai ellehetetlenülésben. Hanem általában. A karácsony elmúlik, aztán jön a szilveszter, majd az év elejére az élet az ünnepek elmúltával, eseménytelenül kiüresedik – ha hagyjuk. Milyen komikusnak, egyszerűnek tűnő filmet alkottak karácsonyra, nem? És mégis mennyi gondolatot hordoz magában. Én ezért örülök, hogy idén sincs karácsony Kevin nélkül!

Barna Marci

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.