Ki ne ismerné a Kaláka együttest? Generációk nőttek fel dalaikon, ma is aktívan muzsikálnak, járják az országot.
Fontos küldetésükké vált, hogy zenéjük eljusson a határon túli magyar közösségekhez is. Így született meg a Kaláka 50 – Hét határon át címet viselő koncertsorozat ötlete.
Az ötlet alapja, hogy Magyarországnak hét határa van, ezek innenső és túlsó oldalán is tartanak koncertet, így Debrecenhez Nagyvárad tartozik, Zalaegerszeghez Lendva, Miskolchoz Kassa és így tovább.
A Kaláka együttes 1969-ben alakult Budapesten. A kaláka szó jelentése egyébként erdélyi népszokás: közös munka, jól kifejezi a tagok közti, mára már barátsággá mélyült kapcsolatot. Magyar költők komoly versei mellett számos gyerekverset is megzenésítettek, megénekeltek saját feldolgozásban. Muzsikájuk sokszínűségét a gazdag szépirodalmi anyag, illetve a külföldi koncertek során megismert más népek zenéje ihlette, összetett stílusukat, egyedi hangzásukat a klasszikus és népi hangszerek ötvözése adja, kiegészülve a négy énekhang együtt szólásával. Nem beszélve a nagyfokú hangszeres tudásról és a tapasztalatból fakadó játékos, könnyed előadásmódról. Az együttes 30 éves jubileuma alkalmából 2000-ben Kossuth-díjat, 2014-ben pedig Magyar Örökség Díjat kapott.
A debreceni koncertre március 19-én 19 órától került sor a Kölcsey Központ nagytermében. A hét eleji, viszonylag késői kezdés ellenére sokan voltak kíváncsiak a jellegzetes, fülbemászó zenére. Minden korosztály fellelhető volt a közönség soraiban, még kicsi babát kendőben ringató anyuka is járkált a széksorok mögött. Úgy tűnt, a kisbabát egyáltalán nem zavarta a koncert, sőt, leginkább aludt a többnyire lágy, szinte simogató dallamokra.
Nagy taps fogadta a színpadra lépő művészeket, akik a maguk végtelenül szerény, mégis közvetlenséget sugárzó módján, nagy alázattal ültek le hangszereikhez. Még a sokévi koncertezés után is látszott szemükben kissé a várakozás izgalma, valamint az öröm, hogy újra muzsikálhatnak, és ezen keresztül átadhatják többek közt saját gondolataikat. Balró jobbra haladva a tekintettel Becze Gábor a nagybőgő, Radványi Balázs és Gryllus Vilmos elsősorban a gitárok, míg végül, de nem utolsó sorban Gryllus Dániel egy hangszerekkel teli asztal mögött foglalt helyet. Menet közben számos fúvós hangszert szólaltatott meg a furulyától kezdve a klarinéton át a pánsípig, még citerán is játszott. Radványi Balázs kezében pedig előkerült a híres ukulele, amiről énekeltek is. Ötven év több mint ezer dala közül válogattak, főként nagy költőink, mint Arany János, József Attila, Ady Endre, Radnóti Miklós, Tamkó Sirató Károly, Kányádi Sándor verseinek megzenésített változatát adták elő, hallottunk viszonylag új dalt is, és kortárs költők verseire is felhívták a figyelmet. A közönségkedvenc dalok sorából nem maradhatott ki például a Tengerecki Pál, mindenki nagy örömére.
A koncert második felében Lackfi Jánost, József Attila-díjas költő barátjukat, meghívott vendégüket szólították a színpadra, akivel már számos alkalommal léptek fel hazánkban és külföldön is. Először egyedül olvasott fel humoros írásaiból a rá jellemző kiszólásokkal, kommentárokkal, a mai magyar nyelvhasználatot szemléltető, néha szeretve fricskázó módon. Stílusa, számos nyelvi fordulata elképesztően nagy szókincsről árulkodik, az irodalmi, szépprózai nyelvi szerkezetek mai korba való átültetése pedig humorral fűszerezve akár a modern nyelvművelők sorába is emelhetné.
Ezután az együttes tagjaival együtt, a közönség bevonásával játékos improvizációra került sor. Öt szót kért mondani a közönség soraiból, majd kevesebb, mint tizenöt perc elteltével egy négyversszakos versikét kerekített az előzetesen megbeszélt, Kossuth Lajos verbunkja nótára. A közönség el volt ragadtatva.
A koncert csúcspontja, amikor úgy tűnt, a hangulatot már nem lehet fokozni, a születésnapi torta behozatala volt. Ugyanis a koncertet megelőzően, minden egyes néző székére kis cédulát helyeztek, amin a szervezők közös köszöntésre buzdítottak. Bárdos Ildikó népdalénekesnő vezetésével együtt énekelt az egész terem, az alábbi, széki köszöntő hangzott el:
Sok születésnapokat vígan megélhess,
Napjaidat számlálni ne légyen terhes,
Az ég harmatja szívedet újítsa,
Áldások árja házad elborítsa.
Tenéked minden öröm holtig adassék,
S amellett semmi bánat ne barátkozzék,
Légyen éltednek virága mind kinyílt,
Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt.
Felemelő élményben volt része annak, aki eljött erre a jubileumi koncertre. Az örömzenélésből fakadó pozitív életszemléletet sugárzó, a napi gondokat feledtető kikapcsolódás kellemes érzése mellett a Kaláka együttest szerető emberek kis közösséggé formálódtak a koncert erejéig. Sokáig fogunk emlékezni erre az alkalomra, reméljük, egy Kaláka 60 rendezvényen ugyanitt találkozunk!
Gyöngyösi Erika
Új hozzászólás