Börtöntörténetek címmel tucatnyi érdekes és tanulságos írással sorozatot indítunk. A szerzőjük kollégánk, Somogyi Ferenc, aki tizenhét éven keresztül nevetőtisztként, vezető nevelőként dolgozott a Hajdú-Bihar Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben. A történetek nemcsak az általa átélteket jelenítik meg élvezetes, gyakran szórakoztató módon, hanem alapos, történelmi, történeti kutatómunkájának eredményét is megismertetik.
A sorozat várhatóan igen népszerű lesz, ezért versenyt hirdetünk. Aki az írásfüzér végén valamennyi történetről beküld szerkesztőségünknek egy rövid, 2-3 mondatos ajánlót, összefoglalót, az részt vesz egy sorsoláson, ahol a már készülő könyvből tíz dedikált ajándék példányt sorsolunk ki.
A szerkesztőség
A gyúrás ál(l)dozata
Dicséretes ténykedés a testedzés. „Ép testben, ép lélek.” - tartja a népi hiedelem. A börtönben, gyakran mostoha feltételek közt is divat a testépítés, sittes zsargonban: a gyúrás. A cél nem annyira a lélek nemesítése, sokkal inkább időtöltés, a zárkák erőviszonyaiban kedvezőbb pozíció elérése, látogatáson hozzátartozóknak bicepsszel dicsekvés.
Annak idején a Loksi (nem a DVSC) is megénekelte: „Mindenki másképp csinálja”… „Ki ekével, kalapáccsal, tollal, A rózsa illatával…” – pardon, ez Juhász Ferenc!… Szóval a zárkákban mindenki másképpen gyúr. Egyéni edzéstervek szerint guggolnak, felülnek, súlyzóznak (vizesvödörbe áztatott törölközőkkel), fekvőznek… Apropó, fekvőtámasz! Dögunalom egyszerre ezret nyomni. A közönség száznál kiszáll, a számláló kettőötvennél bereked, az elmagányosodott testépítő pedig nyomja, nyomja. Alan Sillitoe: A hosszútávfutó magányossága c. műve juthatna eszébe, ha némileg olvasottabb lenne. Ám a gyúrás műveltség nélkül is megy. Úgyhogy irodalmi élmények híján sallangozza fekvőit. Ötszáznál félkarozik, nyolcszáznál fellöki testét, és hasa alatt tapsol. – a közönség nem.
A fekvőző a közönyre durrant be.
- Ezt csináljátok utánam! – zihálta unottan ténfergő társainak, és két ujjal nyomott kilencszázig.
- Attrakció! – hörögte erőlködéstől vörösödő fejjel, azzal nyomásból feldobta testét, karját háta mögé lendítette. A taps még nem csattant, álla annál nagyobbat a kövezeten. Vér fröccsent. Elsősegély, SZTK, nyolc öltés.
- Agyilag zokni. – vélekedett a zárkafelelős – Azzal dicsekedett, hogy korábban már megcsinálta.
Az ember saját kárán tanul. Az ál(l)dozat sem nyomott több fekvőt. Egy ideig sebét „nyalogatta”, aztán inkább súlyzózott. Új edzéstervében a lélek erősítése továbbra sem szerepelt.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás