Feketén dolgoztatják? Ügyeskedő vállalkozó? Nagy bajban van (átvett cikk a hvg.hu-tól)

Szerző: Nagy Gergő

A magyarországi lakossági adózók harmada minimálbér, vagy ez alatti jövedelem után fizeti a személyi jövedelemadót. A nagy lábon, de papíron szerény körülmények között élő vállalkozók is bajban vannak. Az évtizedek óta ezen a jövedelmi szinten élők számára ugyanakkor majd a nyugdíjas évek sem hozzák el a megérdemelt pihenést, ugyanis egyre többen lesznek nyugdíjasok kevesebb szolgálati idővel, akik értelemszerűen kevesebb ellátásra is számíthatnak. A helyzet ráadásul riasztóan romlik, 2012-ben már a nyugdíjba vonultak ötöde a nyugdíjas létminimum szintje alatt kezdte idős éveit. Mit lehet tenni?

 

Havi 150-200 ezret visz haza, de papíron csak minimálbérre jelentették be. Legálisan tehát még 70 ezret sem kap, a többit zsebbe. Vagy csak napi négy órára jelentette be a munkahelye. Ismerős? Persze, jobb lenne tisztán csinálni, de ha minden hivatalosan menne, sokkal kevesebbet kapna. Tiszta sor, végül is ez egy korrekt összeg, és a jelenlegi helyzetben aligha válogathat. Esetleg így megy ez már 20-25 éve, nagyjából a rendszerváltás óta?

Az eddigi életszínvonalából alább kell adnia, ha nemsokára nyugdíjba megy. Nem is kicsit. Elég világos a helyzet: ha mindig csak minimális bérre volt bejelentve, még akkor is  komoly gondja lesz a megélhetéssel, ha nagyon sok szolgálati ideje lesz. Ha például holnap elérné a nyugdíjkorhatárt, és 40 év szolgálati időt gyűjtött volna össze, akkor még 60 ezer forint nyugdíjat sem kapna – pedig eddig háromszor ennyiből élt meg, csak éppen a minimálbért kapta legálisan, a többit feketén.

 

Haknizni kell 80 évesen

Meghökkentően alacsony nyugdíjat kapott például Paudits Béla is. A Jászai Mari-díjas színész 2008-ban, 59 évesen kikelt magából, mert csak 44 115 forintos nyugdíjat kapott, és azt mondta, újraszámoltatja a járadékát. Azt nem tudni, miért lett ilyen alacsony az összeg, de a színész életrajza alapján lehetett ehhez némi köze annak, hogy esetleg hosszabb ideig alacsony bejelentett bérért dolgozott vagy kevés szolgálati időt gyűjtött. A nyolcvanas évek óta ugyanis gyakran szabad foglalkozásúként dolgozott, és voltak olyan évek is, amikor külföldön élt.

Tavaly a 72 éves táncművésznő, Medveczky Ilona is arról számolt be, hogy 60 ezres nyugdíjat kap, és szűkölködnie kell. A művésznőnek nemcsak önmagáról kell gondoskodnia, hanem háziállatairól is, valamint hatalmas budai villájának fenntartása is súlyos ezreket kóstál.

Ilyen történeteket szinte évente hallunk, főleg a művészek, régi sztárok környékéről.

Ha pedig még a szolgálati idővel is gondjai lesznek, még nagyobb bajban lesz. 20 év szolgálati idővel a háta mögött 40 ezer forint nyugdíjra számíthat.

És ezek nem a távoli jövőben várható riasztó nyugdíjkilátások (amit majd hátha megold az állam), a mostanában nyugdíjba vonult idősek között is vannak már olyanok, akik számára ez a kőkemény valóság.

És még több aktív éveiben járó magyar igyekszik ebbe az irányba. Magyarországon 2012-ben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) összesen 4,64 millió személyi jövedelemadó-bevallást dolgozott fel. Egy számításból kiderült, hogy az adózóknak körülbelül egyharmada, 1,5 millió ember szerepeltetett a minimálbérnek megfelelő, vagy ez alatti jövedelmet bevallásában. A személyi jövedelemadó-bevallások között már évek óta stabilan megvanez 1,5 millió darab minimálbéres, vagy az alatti bevallott jövedelem. Azt pontosan nem tudjuk megmondani, hogy közülük hányan vannak azok, akik a fizetésük másik részét feketén kapják. Egyes, meglehetősen konzervatív kutatások szerint a munkavállalók 10-18 százaléka is erre kényszerül – vagyis a durván 4 millió munkavállalóból 4-700 ezer ember bérének egy részét zsebbe kapja. Nagy részüket erősen fenyegeti az időskori szegénység.

Amikor megborult a rendszer

A rendszerváltás alapjaiban formálta át a magyar munkaerőpiacot. Míg korábban majdnem minden állampolgárnak volt papíron hivatalos munkahelye, az 1989-es fordulóval és a magángazdaság kialakulásával felborult a korábbi, a felszínen legalábbis egyensúlyinak tűnő állapot. Tömegek szorultak ki a munkaerőpiacról, váltak munkanélkülivé, vagy menekültek különböző inaktív formákba (jellemzően a nyugdíjrendszerbe, előrehozott, korkedvezményes vagy rokkantnyugdíjba). 1990 és 1993 között mintegy 1 millió ember került ki a magyar munkaerőpiacról.

Nyugdíjas cikksorozat

A hvg.hu sorozatot indított a nyugdíjakról, nyugdíjasokról. Eddigi cikkeinket ide kattintvaolvashatják.

A keresetek reálértéke 1990 és 1993 között 15 százalékkal csökkent, és így a 60-as évek végének színvonalára süllyedt. A változások emellett azt is magukkal hozták, hogy akik nem pottyantak ki a munkaerőpiacról, azokat is alacsonyabb jövedelmi szinten foglalkoztatták. Ez tetten érhető az alsóbb jövedelmi tizedek összjövedelemből történő részesedésének csökkenésében, illetve a feketejövedelmek nagy arányában (akkor, a kilencvenes évek elején összességében a lakosság tényleges jövedelme 30-50 százalékkal lehetett magasabb a bevallottnál).

Ez a durva arány az azóta eltelt évtizedek folyamán ugyanakkor jelentősen javult, 1998-ban például az aluljelentett munka a bevallott jövedelmek 18 százalékát tehették ki, ám még ma is a hazai munkavállalók 10-18 százalékát fizethetik (részben) feketénegyes, fent már említett kutatások szerint. A hazai feketejövedelmek aránya így mintha már évtizedek óta beállt volna egy szintre, ami alá nem tudunk lemenni.

Kevesebb bejelentett bér, kevesebb nyugdíjpénz

És hogyan is kapcsolódik mindez a nyugdíjrendszerhez, nyugdíjjogosultsághoz? Elég egyszerűen: a be nem jelentett jövedelem után adót és járulékot sem fizettek (fizetnek) az érintettek, így pedig a társadalombiztosítási jogosultságuk sem "ketyeg(ett)".

A nyugdíjak szempontjából további problémát jelent még az, hogy a minimálbér körüli szinten keresők egy komoly része nem napi 8 órában dolgozik, vagy nem dolgozik az év egészében. 2005-ben például ajegybank tanulmányarávilágított arra, hogy az alkalmazottaknak minimum 15 százaléka dolgozott részmunkaidőben úgy, hogy havi jövedelmük nem érte el a minimálbért. A jegybank szakértői azt is kiszámolták, hogy 2005-ben a 4 fő alatti vállalatok, társaságok alkalmazottainak minimum 40 százaléka, 384 ezer alkalmazott volt részmunkaidőn, az éves minimálbér összegének megfelelő jövedelem alatt. Vélhetően a kisvállalati alkalmazotti körben a részmunkaidősök aránya sem tér el jelentősen, így ha őket is ideszámítjuk, további egy-két százezer azon részmunkaidősök száma, kiket munkaadójuk a valóságosnál kevesebb munkaidőre jelent be.

És bőven ide lehet venni a kényszervállalkozókat, azokat, akik elveszítették munkahelyüket, ki kellett találni valamit maguknak, hogy megéljenek. Boltot üzemeltettek, fuvarozó vállalkozást indítottak, virágüzletet nyitottak. És a kevés állami nyugdíj réme azokat az ügyeskedő vállalkozókat is fenyegeti, akik papíron nem dőzsöltek, valójában azonban nagy lábon éltek, maguk után a minimális járulékot fizették az állami rendszerbe, de luxusautókra, nyaralásokra bőven tellett. Utóbbi csoportba tartozóknak azonban – szemben a tényleges kényszervállalkozókkal és a részmunkaidőben foglalkoztatottak nagy részével – volt, van pénzük arra, hogy megtakarítsanak, félrerakjanak nyugdíjas éveikre, önkéntes nyugdíjpénztárba fizessenek havi tízezreket. Mindent egybevetve: a 2012-es bevallások szerint 251 ezer egyéni vállalkozó fizette maga után a minimálbért alapul véve a nyugdíjjárulékot, vélhetően jó részüket szintén fenyegeti az időskori szegénység.

  A részmunkaidős foglalkoztatás adóelkerülésben játszott szerepét támasztja alá az a tény is a szakértők szerint, hogy a minimálbér 2001-2002-es, összesen csaknem duplájára emelésekor jelentősen nőtt a minimálbér alatt keresők száma. A vállalatok részben az aluljelentett munka növelésével reagáltak a minimálbér-emelésre, amelynek egyik jelentős formája a ténylegesnél kevesebb munkaidő bevallása (ez a tendencia 10 évvel később, vagyis ma is látható). A minimálbér emelésének közvetett célja, a jövőbeli nyugdíjak értékének növelése, tehát így részben nem váltja be a hozzá fűzött reményeket.

Mindez egy rendkívül torz rendszert szül: a magyar társadalomban kialakulóban van, már kialakult egy olyan jelentős tömeg, akik számára a nyugdíjba vonulás a korábbi nyugdíjasokhoz képest is még több küszködést fog jelenteni. Le is írjuk pontokba szedve, hogy ezekre az emberekre mi várhat.

1. Problémás összeszedni a szolgálati időt

A részmunkaidős foglalkoztatás miatt fog egyre többek számára rendkívüli relevanciával bírni, hogy a nyugdíjhoz előírt szolgálati időt sokkal nehezebben szedik össze a papíron részmunkaidőben foglalkoztatottak. Az talán csak a kisebbik baj, hogy ahogy egyre tovább maradnak ilyen szinten a munkaerőpiacon az érintettek, úgy egyre kisebb lesz a várható nyugdíj összege is. A nagyobbik probléma, hogy az is elképzelhető, össze sem jön a nyugdíjhoz szükséges idő.

Kevesebb szolgálati időt szedünk össze

A szolgálati idő hossza, amennyi idő után nyugdíjjogosultságot szereznek az idősek, csökkenő tendenciát mutat. 2007-ben még 38 év volt az átlagos szolgálati idő hossza, ez 2010-re 37,8, 2012-re pedig 36,5 évre esett.

Magyarországon 20 év szolgálati idő szükséges az öregségi nyugdíjhoz, de akik részmunkaidőben dolgoznak, például négy órában, azoknak egy év csak fél év szolgálati időnek felel meg. Így végül is le kell dolgozniuk úgy 40 évet négyórás műszakban, hogy kapjanak öregségi nyugdíjat, de ez csak 20 év szolgálati időnek számít. A hatórás munkavégzés viszont már teljes szolgálati időnek számít.

Ha nincs meg a 20 év szolgálati idő, akkor is lehet ellátást kapni – ehhez viszont be kell tölteni a hamarosan egységesen 65 évre emelkedő nyugdíjkorhatárt –, ám ez öregségi résznyugdíj lesz csak. Ez pedig elképesztően kicsi összeg: az öregségi résznyugdíj lehet kisebb a havi 28 500 forintos öregségi minimumnyugdíjnál.

2. Új nyugdíj-megállapítások: egyötöd a nyugdíjas létminimum alatt indul

Érdekes megnézni, hogyan is alakulnak az új nyugdíj-megállapítások az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) statisztikái szerint. A 2012-ben meghozott nyugdíj-megállapításokból kiderül, hogy 29 év alatti szolgálati idővel rendelkezett az újonnan nyugdíjban részesülőknek csaknem ötöde (!), körülbelül 20 százaléka. (Öt évvel korábban harmad ennyi volt a 29 évnél rövidebb szolgálati idővel rendelkezők aránya.) Ezen belül 24 év alatti szolgálati időt az érintettek 10 százaléka tud felmutatni. Az átlagos induló öregségi nyugdíj összege a 29 évnyi szolgálati idővel rendelkezőknél mindösszesen 67 ezer forint volt 2012-ben, a 20-24 év szolgálati idővel rendelkezőknél 53 ezer forint, a 19-15 év szolgálati idővel rendelkezőknél 41, míg a 14 év alatti szolgálati idővel rendelkezőknél 33 ezer forint.

Hány szegény van Magyarországon?

Erről megoszlanak a vélemények, attól függően, hogy hol húzzuk meg a határt. Ha a létminimumot tekintjük, akkor 4-4,2 millió ember élhet a tavaly egy főre jutó 87 ezer forintos szint alatt, ám a tényleges szegénységet jobban mérheti a medián jövedelem (az a jövedelem, amelynél ugyanannyian keresnek kevesebbet, mint ahányan többet) 60 százalékánál meghúzott határ. Ez nagyjából nettó 66 ezer forint/főt jelent, ennél kevesebből mintegy 1,6 millió ember élhet hazánkban. Súlyos anyagi deprivációban pedig a magyarok majdnem 27 százaléka élt tavaly, ezzel az egyik legrosszabb arányt produkáltuk az EU-ban.

Az tehát elmondható, hogy az új öregségi nyugdíjasok ötöde havi 67 ezer forint állami ellátással, vagy ennél kevesebbel indította nyugdíjas éveit. Ez pedig még a 2012-es nyugdíjas létminimumnál, 77 ezer forintnál is lényegesen alacsonyabb volt. (Arról, hogy a létminimum mennyire jó, vagy nem a legmegfelelőbb mutató a szegénység mérésére, itt írtunk bővebben).

A nyugdíjas létminimumot csak a 30-34 év szolgálati idővel rendelkezők közelítették meg, ők 75 ezer forinttal indították idős éveiket. Vagyis ennyi munkában eltöltött idő is csak arra jó, hogy körülbelül a nyugdíjas létminimumot lehessen hozni, ezt a nyugdíjszintet nettó 127 ezres átlagkeresettel lehet produkálni.

Elkezd beleégni a "feketézés" a nyugdíjakba

Bár már most is vannak, akik nyugdíjba vonultak, miközben a rendszerváltás nagy vesztesei, minimálbéren dolgoztak vagy annyit sem kaptak, ha egyáltalán volt munkájuk, a probléma a következő 5 évben válhat súlyossá, ugyanis a leginkább érintett generáció pár éven belül kezd majd tömegével nyugdíjba vonulni. A rendszerváltás idején 40 év körüliek, a Ratkó-generáció járt a legrosszabbul, ugyanis ők már nem tudtak felkészülni a munkaerő-piaci változásokra, így közülük kerülhetnek majd ki sokan olyanok, akiknek rendkívül alacsony nyugdíjból kell majd boldogulniuk. (A fiatalabb generációknak még lehet ideje felkészülni a nyugdíjas éveikre: magasabb bejelentett jövedelemre "váltani", illetve öngondoskodási formákat választani). Márpedig sokan lesznek ezek a nyugdíjasok, hiszen a Ratkó-generációt baby boom generációként emlegetik. Az utóbbi 20-25 év alacsony jövedelmi szintje így már látványosan "beleég" a nyugdíjak megállapításába is, a nyugdíjak pedig egyre inkább elveszítik szegénységtompító hatásukat.

A másik komoly probléma még mindig az, hogy sokan úgy hiszik, elég csak a munkavállalás utolsó öt évét megnyomni, ugyanis az számít bele az öregségi nyugdíj kiszámításába. Ez viszont tévedés, egészen 1988-ig nyúlnak vissza a nyugdíj meghatározásakor. Tehát azok, akik úgy kalkuláltak, hogy "most nem fizetek járulékot, szociális hozzájárulási adót, hanem majd a nyugdíjba vonulás előtt belehúzok", rosszul gondolkodtak, hiszen így saját várható nyugdíjukat csökkentették. Sokan nem amiatt kerestek keveset, mivel nem akartak befizetni a társadalombiztosításba, hanem egyszerűen az a cég, ahol dolgoztak, nem tudta kitermelni a magasabb nettó bérhez szükséges forrásokat. Vagy kényszervállalkozóként nem jutott több nyugdíjjárulékra.

Mit lehet tenni?

Mit lehet akkor tenni, ha kevés a szolgálati idő? Lehet nyugdíjas éveket "váltani" az államnál, vagy biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban megszerezni a hiányzó időt. Ezt úgy lehet megváltani, hogy megállapodást köt az a személy az állami nyugdíjbiztosítóval, akinek a társadalombiztosítási öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges 20 év szolgálati időből vagy (az igénylőre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár 1997. december 31-e utáni betöltése esetén) az öregségi résznyugdíjhoz előírt 15 év szolgálati időből legfeljebb 5 év hiányzik. A hiányzó (maximum 5 év) időnek a "megvásárlása" azonban nem két fillér, hiszen a megállapodás alapján fizetendő 34 százalékos nyugdíjjárulék alapja a minimálbér. Így például, ha a 15 évnyi szolgálati időből még 1000 nap hiányzik, akkor a fizetendő nyugdíjjárulék összege 1 150 220 forint. De ez még mindig megéri, mert ha nincs meg a minimális szolgálati idő, akkor egy fillér állami nyugdíj sem üti az illető markát.

Fontos lenne az öngondoskodás pilléreinekminél nagyobb propagálása és erősítése.

A probléma ugyanakkor az, hogy az érintett magyarok minden bizonnyal a társadalomnak azt a szeletét alkotják, amely nem igazán tud a nyugdíjcélú megtakarításra fókuszálni. Ugyanis havi 100 ezer fixből legalább 15 ezret kellene félretenni ahhoz, hogy érzékelhető javulás érkezzen a jövőbeli nyugdíjasok életminőségébe. A minimálbéren, és ez alatt, élő magyarok százezrei még ha fizetésüknek harmadát, felét kapják is zsebbe, az is csak nettó 100-120 ezer forintot jelenthet. Aki nem tud félretenni alkalmazotti korában, nyugdíj után is munkát kell hogy vállaljon. Ennek szabályait, korlátjait itt foglaltuk össze.

Több nyugdíjszakértő is alapnyugdíj mellett érvel a tömeges szegénység elkerülése érdekében, mely egyfajta állami minimumot biztosítana minden idősnek, attól függetlenül, hogy mennyit tett bele a rendszerbe.

Új hozzászólás

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.