Ezek tényleg elvették

Benne az én szerény kis ötmilliócska forintomat is. Rettenetesen csalódtam a „fiúkban”, akik valamikor szimpatikusak voltak, kócosak, sehogy sem lehetett rájuk parancsolni öltönyt, nyakkendőt, ma meg a legtöbbjük úgy néz ki, mint egy disznóhájon hízott téeszelnök.   Ó, mondok, éljen a haza, istenkém, hát én is hozzájárulok az adósság törpítéséhez. De aztán látnom kellett, hogy ők gyorsvonati sebességgel gazdagodnak, én meg négy millió „magyarimmal” együtt szegényedek, s hogy az államadósság nem csökkent, hanem növekedett. Hát akkor vitéz honatya urak, miért is kellett azt a pénzt elrabolni, jövőnk kis vélt biztosítékát?    Azt hinné az ember, hogy egy ilyen lépés utcai nyugtalanságot okoz a Kárpát-medencében, de nem: úgy látszik, a paprikás krumpli nem robban. Ha egy mediterrán országban tíz százalékkal emelik a narancs árát, lángba borul a tér a parlament előtt, nálunk meg akkor sem mozdul senki, ha a vármegyékben visszaadják az ispánoknak a pallosjogot vagy kötelezővé teszik az ellenzékiek akasztását.    Abba a csoportba tartoztam, akik azt mondták: ugyan már, a Fidesz nem tesz ilyet. Ellopnák a törvényesen, szabályosan befizetett forintjainkat, amelyeket azért tettünk félre, hogy ne haljunk éhen, ha majd vén trotyakosak leszünk? Alávaló gazember, aki ilyet feltételez a jóságos nép- és nemzetszerető Fideszről. Azt gondoltam, hogy pártunk és kormányunk csak kölcsönvette azt a pénzt, s majd kamatostól visszaadja. A nálam okosabbak és tájékozottabbak körberöhögtek a naivitásom miatt.Mondogattam, hogy majd beépül a megképezett nyugdíjösszegbe. Fideszfón barátom is ezt magyarázta, meg a felesége is, akinek vallása a bigott orbánhit. Jóhiszemű birka voltam, mint a legtöbb polgártársam: ugyan már, hogy lehetne ezt megtenni egy demokráciában? Te ökör – mondta a barátom (s egy barát, ugye, igazat mond, nem áltat), hát hol látsz te itt demokráciát? Hát nincsen? – kérdeztem rá, őzikeszemmel nézve homlokráncolását. - Hát persze, hogy nincs, te barom!Szembesülnöm kellett nekem is a keserű ténnyel: hiába nyűttem az inamat, jusson majd Algopyrinre meg csirkelábra, nyögdíjasok egyentakarmányra  - csalódnom kellett.    Emlékszem, hogy a „drága fiúk” megfenyegettek, ha nem adom a pénzt, majd egy fillért sem kapok az államtól a nyugdíjamba. Odaadtam. Odaadtuk. S mikor már mindenki  (100-ból 99) odaadta, kiderült, hogy azért azt mégsem teszik meg a fiúk, mondták is, hogy nem.  (Ha lesz majd egyáltalán nyugdíj.) Néha azért kénytelenek úgy tenni, mintha respektálnák azokat az utálatos európai-emberjogi normákat. Matolcsy György „Kószaszem” is mondott egyet s mást, ami ezt jelentette: azt teszed, ami nekünk jó, vagy megsemmisítünk.Már nem egyszerű zsarolás működött, tényvalóság volt a nyílt fenyegetés, aminek lényege: a jövőtől való megfosztás. Élj meg majd úgy nyugdíjas korodban, hogy egész életedben fizettél, de nem kapsz vissza semmit. Fiatalok tömegei látták szüleik ijedtségét, kínszenvedését, visszajutását az ötvenes évek rettegésébe, s kerekedett agyukban az elhatározás: ebből az országból iszkolni kell. S iszkoltak és iszkolnak is. Hiába üzent aztán utánuk Matolcsy, csak nevettek. „Hogy mennénk haza, amikor itt megélhetésünk van, minden álmunk a brit állampolgárság”? Nincs magyar család, ahová ne türemkedett volna be Albion köde, minden családból boldog cselédje valaki az angol királyi háznak. Rengeteg magyar (is) dolgozik azért, hogy az angol öregek számára legyen miből nyugdíjat fizetni.    A történtek után akad-e ember kies kishazánk kietlen rendszerében, aki felhalmozni és megtakarítani akarna? Nincs nap, hogy ne csengne ötször a telefonom. Jobb sorsra érdemes fiatalok zaklatnak „jobbnál jobb”, „vissza nem térő” ajánlatokkal. Nagyon sajnáljuk, nem kérünk belőle. Gondoljon a jövőjére – mondják -, nem kellene megtakarítani a nyugdíjas évekre? Nem fiatalúr, nem, nem akarunk több pénzt tenni az oligarchia zsebébe.   Ma már nekem is az a véleményem, mint amit egy kommentelő írt: „a Fidesz-rezsim vezetőinek a 3000 milliárd forint nyugdíj-megtakarítás ellopása miatt nemzetközi törvényszék előtt lenne a helyük nemzetellenes bűncselekmény miatt”.Lehet, hogy azért van megélhetési bűnözés, mert van politikusi bűnözés is? Volt már Tiborc előtt is, ma pedig felturbózva tarol. Soha ilyen szemétvirágzás… Szegény török bégek, hogy pirulhatnak a másvilágon a kisstílűségük miatt – látva a mai magyar népnyúzókat.   Olvasható volt a sajtóban, hogy „már 160 milliárd forint sincs a 3000 milliárdos, államosított  nyugdíjvagyonból”. Ezt közölte az Államadósság-kezelő Központ. Közel 3 millió becsapott magyar munkavállaló, egykori magán-nyugdíjpénztári tag továbbra is várja Orbán Viktor és kormánya válaszát: hol a pénz? Orbán 2010 végén azt mondta, a nyugdíjrendszer átalakításának egyetlen oka van, az államadósság csökkentése. Az államadósság három év elteltével sem csökkent, csökkent viszont erősen az emberek időskori biztonsága. Ezért újra jogos a kérdés: hol a pénz? Milyen zsebekben tűnt el az emberek időskori megtakarítása? Fogarasi Simon

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.