Szoktuk mondani, ha valami elképesztőt, hihetetlent látunk, hallunk: ez nem lehet igaz. A következő három történet mindegyike valós, csak személyiségi jogok miatt maradnak el a nevek és a helyszínek, bár megérdemelnék, mivelhogy nem éppen emberbaráti cselekedetekről olvashatnak.
Egy hajdúsági cég levélben értesítette a lakás tulajdonosát, hogy elérkezett az ideje villanyórája cseréjének. A másféloldalas levélben megjelölték az időpontot, a lakó hibája miatti csere elmaradása esetén várható szankciókat, ami kemény pénzbüntetés formájában borzolta a címzett idegeit. Az irgum-burgum fél oldalt is kitesz. Az értesített erősen bosszankodott, hiszen a monopolhelyzetben lévő szolgáltatókhoz hasonlóan ez a cég is munkaidőre ütemezte be a cserét. Szerencsére hamar megnyugodott, hiszen a levél a következő kitételt is tartalmazta: „Társaságunk célja, hogy a mérőcserét az Önnek is megfelelő időpontban végezzük el, ezért amennyiben a fenti időpont Önnek nem megfelelő, kérjük, hogy levelünk kézhez vételétől számított 8 napon belül szíveskedjék felhívni a mérőcserét végző kollégát…”
Felhívta. Mondta, neki nem jó az időpont. A válasz felettébb mogorvára sikeredett: nem lehet, mert csak akkor lesznek ott. A villanyóra a lakáson kívül, a lépcsőházi óraszekrényben szorul cserére. A tulajdonos bátorkodott megjegyezni, hogy talán ő akkor nem is kell hozzá. Régebben nem kérték a jelenlétét. Most azonban a csere elvégzéséről alá kell írnia egy munkalapot. A lakó egy aláírás miatt kénytelen kivenni egy nap szabadságot. A szolgáltató merevsége miatt hányan és hányan vannak az országban, akik szintén kénytelenek szabadságot kivenni? Ezek az emberek hiányozni fognak a termelésből. Ez aztán egy fogyasztóbarát szolgáltató!
Egy általános iskola fenntartója megszünteti a sajátos nevelési igényű gyermekeket nevelő tagozatát. A határozat megszületett. A döntés legitimizálásához azonban szükségesnek érezte a tantestület hozzájárulásának megszerzését. Összetrombitáltatta a tanerőket, de fineszesen tette. Nem egyben, hanem tagozatonként szavaztatta meg a döntést, ne legyen lázadás. Az egészben az a morbid, hogy azoknak is voksolniuk kellett, akik a legérintettebbek, ráadásul a határozattal az ő munkahelyük is megszűnik. Mi értelme szavazni olyasmiről, ami amúgy is eldöntött? Az egész olyan, mint az orbáni nemzeti konzultáció. Eszmecsere a nagy semmiről, hiszen a konzultációban részt vevőknek csupán kész tényekhez kellene áldásukat adni. Ez aztán a demokrácia!
Óvodáskorú gyermek anyukája dicsekedett a buszon. A beszélgetésnek valahol ott lettem fültanúja, amikor a beszélgetőtárs a fia bárányhimlőjét kezdte panaszolni. A harsány hangú szülő azonmód kontrázott. Ő megpróbálta gyerkőcét minél hamarabb bárányhimlőssé tenni. Ha hamarabb túl van rajta, annál jobb. Amikor egyik ovitárs bőrén megjelentek a Túró Rudi pöttyök, az anyuka azonnal a kis beteghez cipelte gyerkőcét. Együtt játszottak, ettek, sőt még közösen el is nyaltak egy nyalókát. Míg himlős volt a kis barát, minden nap vitte porontyát. Murphy törvénye szerint, a gyereknek kutya baja sem lett, de a kórokozót hazavitte, és kistestvérkéjét megfertőzte. Ez aztán a gondos anyuka!
Na, mit szólnak hozzá? Nincs mit csodálkozni, ha elakadt a szavuk. Ez nem lehet igaz, pedig ez van. Sajnos.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás