Sokasodnak a DVSC élvonalbeli rajtját övező szurkolói aggodalmak. Nem alaptalanul, ugyanis Huszti Szabolcs együttese az első három kör ötpontos mérlege után két vereséggel folytatta NB1-es menetelését, így a bajnoki rangsorban is visszacsúszott a veszélyzóna környékére.
Az persze nem lehetett kérdés, hogy a címvédő Ferencváros otthonában nem sok esély terem majd a pontszerzésre. Ehhez képest sokáig tartotta magát az összeszedetten, egységesen, s időnként kifejezetten ötletesen és kulturáltan futballozó DVSC. Ugrai Roland két találata között azonban négy alkalommal is beköszöntek a tizenegyest hárító Tomas Kosicky kapujába a vendéglátók (4-2). A legutóbbi erőpróba tapasztalatainál alighanem jobban fájt, hogy Pakson kétgólos előnyt „szórakozott el" a gárda (3-3), hazai környezetben pedig a hajrában szenvedett (a játék képe alapján teljességgel megérdemelt) vereséget az idényt kimondottan rosszul kezdő Zalaegerszegtől (1-2).
Elégedettségről tehát a mutatott játék és az elért eredmények vonatkozásában sem lehet beszélni. Ellenben biztosnak tűnő következtetés, hogy a másodosztályban is sebezhető csapatrésznek számító védelmet nem sikerült kellőképp megerősíteni. Erről árulkodik az első öt játéknapon beszedett tizenkét gól, amely a legmagasabb szám a teljes mezőnyben. Beszédes továbbá, hogy a hátvédsor tengelyébe szerződtetett Marko Nikolic a legutóbbi két meccset a kispadon ülte végig, helyén az eredetileg középpályás Baráth Péter futballozott. Párban a balhátvéd Korhut Mihállyal, merthogy a brazil Charleston és a francia Deslandes sem bevethető pillanatnyilag az új szerzemények közül. Halkan azért érdemes lejegyeznünk, hogy egyikük eddigi szereplésében sem volt túl sok köszönet - példának okáért Pakson három gólt kapott velük a Loki.
Persze, van még idő, és ahogy az eddigi események és eredmények mutatják, kell is idő, nem kevés. Most például kéthetes válogatott szünet áll a stáb rendelkezésére a sorok szükségszerű rendezéséhez. Nem szabad azonban kerülgetnünk, unalmas sablonokba bugyolálnunk, és kínosan rejtegetnünk a valóságot, amely nem mutat mást, minthogy a jelenlegi DVSC a keret erejében és az általa legjobb esetben nyújtani képes játék színvonalában egyaránt elmarad attól, hogy megnyugtatóan biztosítsa NB1-es tagságát a következő évadra. Helyette keserves, küzdelmes hónapoknak néz elébe, melyek során vérre-verejtékre lesz leginkább szükség ahhoz, hogy a bő esztendővel ezelőtti blama ne ismétlődjön meg.
Tóth Sándor
Új hozzászólás