A százéves jubileumát ünneplő DEAC férfi kosarasai péntek este ötödik meccsüket is lejátszották. Az Oláh Gábor utcára ezúttal az Atomerőmű együttese látogatott. A mérkőzés az utolsó percig kiélezett volt, a végén azonban mégis a paksiak örülhettek az egyetlen pontos győzelemnek. Nézzük – kicsit személyesebb hangvételben -, milyen is eddig a fekete-fehér gárda idei mérlege.
Szeptember végén elkezdődött a 2019/20-as A-csoportos kosárszezon. A Debreceni Egyetem alakulata Kaposvár ellen, hazai pályán kezdte szereplését, immár Kovács Adrián vezetésével. Fordulatos meccsen kettő ponttal sikerült felülmúlni a KKK-t. A debreceniek meghatározó játékosa a már tavaly is remeklő Milos Borisov a csapat vezéreként folytatta a múlt idény végén „befejezetlenül” hagyott művét. Szűk egy héttel később Oroszlányban volt jelenése Polyák Lászlóéknak. Az előző szezonban a DEAC egyik legnagyobb problémáját az jelentette, hogy idegenben egész egyszerűen nem ment a játék. Hibák hibákat követtek, szervezetlen volt a védekezés, most azonban az újonc ellen ezt rögtön feledtetni lehetett és így is lett. Már az első negyedben eldőlt a találkozó, és bár a 30 év után újra feljutó bányászcsapat tábora négy játékrészen keresztül varázslatos hangulatot kölcsönzött a csarnoknak, mégis Kovács Adrián tanítványai diadalmaskodtak tizenöt ponttal. A Debrecenbe visszatérő Isaiah Armwood egyszemélyes gálát mutatott be.
Vissza Debrecenbe! Október 12-én a Sopron vendégszerepelt a cívisvárosban. Három negyednyi tömény szenvedés után Harrison és Armwood közös alley-oopjával megtört a jég és a DEAC lemosta ellenfelét a pályáról. Koncentrált kosárlabdával, teljesen ellehetetlenítve az edzőjét eltiltás miatt nélkülöző SKC-t, tizenhat egységnyi előnnyel kiharcolt győzelemmel maradt Debrecenben a két pont. Második idegenbeli szereplésként újfent egy bányászvárosba utaztak Bognár Kristófék, de ez a már jól ismert Szolnok volt és az Olajbányász. Az idén Szolnokról érkező Tóth Ádám csapattársaival kettő felvonás erejéig tudta fogni riválisát a Tiszeligetben. A második félidőben szétesett a védekezés és sorra pontatlan kísérletek következtek, végül 80-62 arányban a hazaiak diadalmaskodtak. És elérkeztünk a „jelenhez”. Október 25. napján, pénteken a paksi Atomerőmű SE nézett farkasszemet a hazai pályára kilépő Debreceni Egyetemmel. Ki-ki meccset ígért az első negyed, a második és harmadik tízperc felemásra sikeredett, de mégis a DEAC-nak sikerült jobban, majdnem sikerült tízig is számoltatni a publikumot…,a negyedik játékrészben azonban érkezett a hidegzuhany. Lóránték felszívták magukat, egyenlítettek és a hajrára előnybe kerültek. Tóth Ádám üresen ziccereket hagyott ki, Manigatnek nem jöttek össze a fontos büntetők és az utolsó másodpercekben meccslabdát is hibázott Kovács Adrián „serege”. Egyetlen egy pont maradt közte, csakhogy az ASE javára.
Nincs mit szépíteni, jogos volt a lefújást követő füttykoncert, ahogy az elbaltázott ziccerek láttán hangzó felhördülés és szidalmak is, végül is ezeket a lehetőségeket nem véletlenül hívják könnyű kosaraknak. A DEAC jelenleg 3-2-es mérleggel áll a tabellán. Kitűzött célként szerepel az élboly elérése és persze nem utolsósorban a tavaly drámai körülmények között elúszó rájátszás is. Az első három forduló határozottan reménykeltő volt, de sajnos két lehangoló vereség után inkább nevezhető ez a menetelés felemásnak. Ami a csapat egyéni részét illeti, Milos Borisov triplái, középtávolijai, közelijei, sőt védekezése egyaránt megállják helyüket talán az egész magyar mezőnyben, továbbra is vezére a csapatnak. Tóth Ádám a palánk alatt nyújt meccsről-meccsre kiemelkedő játékot és a legutóbbit (jóindulattal) leszámítva szorgosan gyűjtögeti a pontokat is, de az eredményesség kapcsán akár Manigat is kiemelhető. Számomra továbbra is nagy kérdés az a Lluis Costa Martinez, aki Spanyolországból érkezvén nagy reménység hírében lépett színre, de egyelőre hullámzóan teljesít. A már jól ismert magyar mag kapcsán Polyák Laci jut eszembe, aki immáron a csapat kapitánya és erre rendre rá is szolgál, remekül védi saját térfelét és a keze is jó párszor képes elsülni kintről.
Félreértés ne essék, semmiféle mögöttes szándék nem vezérelt abban, hogy nem mentem végig minden játékosunkon egyesével, pusztán az említettekben látom azt a bizonyos különleges „vonást”, amivel valamilyen tekintetben oroszlánrészt vállalnak a Debrecen teljesítményében. A keretet és az alapvetően minden mérkőzésen érzékelhető lendületes kosármentalitást tekintve kétségtelenül reálisak azok a célok, amelyeket Kovács Adrián kitűzött a csapattal. A mezőny egészéből ítélve akár még egy 3. helyre is képes lehetne ez az alakulat, de nem hiszem, hogy egy (jelenleg életszerűbbnek tűnő) 4-5. pozícióval annyira húzgálnák a szájukat a debreceni kosárszeretők. A playoff elérése felől egyáltalán nincsenek kétségeim. Ezt az ominózus Paks elleni rangadót mindenképp tanulópénznek kell tekinteni, mert idei két vereségünk, de még az első győzelemnél is a széteső védelem és az elkapkodott dobások adtak szabadabb utat az ellenfélnek.
November 2-án Pécsen kiváló lehetőség lesz megmutatni, mi is rejlik igazából ebben az egyébként ránézésre is acélos fekete-fehér gárdában.
Barna Marci
Új hozzászólás