Cavintonkérés a kocsmában

A "gyógyszertár"

A késő délelőtti órában a krimó kivételesen kongott az ürességtől, senki sem kortyolgatta langyos sörét, széndioxiddal bolondított roséját.

A söntésnél fehérköpenyes csapos unott pofával mosogatta a poharakat, amikor betipegett a nénike. Kacsázó léptekkel araszolt a pulthoz. A csapos csapot-papot abbahagyva, kedves, de erős hangon köszöntötte.

- Mit ordít rám? – fortyant fel az öregasszony. – Nem vagyok én süket.

- Bocsánat – szabadkozott az ivó dolgozója.

- Jól van, na! – enyhült a néni.

- Mit tetszik kérni?

- Egy dobozt Cavintont.

A csapos a söntéspultnál előrehajolva, értetlenül meredt az asszonyra. Az félreérthette a meredést, mert védekezésképpen magyarázkodásba kezdett:

- Tudja, egyre feledékenyebb vagyok. A múltkor is elfelejtettem a Pitagorasz-tétel egyenletét, helyette köböt vontam. Hát persze, hogy nem sikerült megoldanom az unokám matek háziját.

- De nénike! – jutott végre szóhoz a pultos. – Én nem tudok magának Cavintont adni.

- Miért?

- Mert ez egy kocsma.

A várakozással ellentétben a nénike nem lepődött meg. Csak vállat vont.

- Mit tud adni?

- Sört, bort, pálinkát.

- Na, akkor mérjen ki nekem féldeci cseresznyét! – alkalmazkodott a vénasszony a helyzethez.

Hamar a pultra került a kért mennyiség. Az élemedett korú hölgy egyhajtásra zúdította gyomrába. Kiadósat krákogott, böffentett is egy hangosat, utána kézfejével megtörölte szája szélét.

- Ez aztán jól esett – derült fel a képe. – Hoppá! – bökött jobb mutatóujjával a levegőbe. – Most már tudom, hova akartam menni – hamiskásan kacsintott a fehérköpenyesre. – Hiába, no, ez a CS-vitamin csodákra képes!

- Házi főzés – büszkélkedett a kiszolgáló.

- Érzem is – bólogatott elismerően, miközben nyála csordult szája szélén.

Hirtelen elhatározással még egy rundóra vállalkozott.

- Ettől meg tudni fogom, merre kell hazamennem – indokolta döntését.

Ezt a felest is hamar konty alá küldte. A poharat az asztalra vágta és kirohant a kocsmából, mintha nem bízott volna a pálinka hosszan tartó agymegvilágosító hatásában. A pultos látta, hogy a vénlány rossz irányba fordult.

- Nem arra van a patika! – kiáltotta utána.

- Tudom – intett vissza a figyelmeztetett. – A pálinka felért egy doboz Cavintonnal. Most már fölösleges mennem a gyógyszertárba.

A csapos megértő mosollyal nyugtázta a választ. A pult mögé visszatérve fennhangon idézte a kocsmai igazságot: az alkohol kismértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság.

Somogyi Ferenc

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.