A világot úgyis ki kell bírni.
Ne engedd a virágokat sírni.
Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,
az álmokat este megalázni,
almafákat áprilisban fázni,
a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni
csillagfényű éjszakára lőni,
ösvényeket indákkal benőni.
Ameddig a vállad íve bírja,
vigyázz minden virágtalan sírra,
vigyázz minden társtalan magányra,
füstre, fényre, ember-glóriára.
Aki árva arccal sír az égre,
takarj szelíd álmot a szemére.
Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni:
valakinek embernek kell lenni.
Bényei József (Tiszaladány, 1934. július 7. – Nagyhegyes, 2017. szeptember 7.) újságíró, író, költő, színházigazgató. Szülei Bényei Miklós és Szendrei Piroska voltak.
1954-1958 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-történelem szakos hallgatója. 1960-1964 között elvégezte az ELTE BTK könyvtár szakát. 1970-1974 között a Politikai Főiskola diákja.
1958-1959 között a Hajdú-Bihar Megyei könyvtárban könyvtáros. 1959-1962 között a megyei tanácsnál népművelő. 1962-1976 között a Hajdú-bihari Napló munkatársa, rovatvezetője. 1975 óta tagja a MÚOSZ választmányának, 1989-1997 között valamint 1998-2004 között elnökségi tagja is volt. 1976-1979 között a debreceni Csokonai Színház igazgatójaként tevékenykedett. 1979-1990 között a Hajdú-bihari Napló főszerkesztője. 1990-től rokkantnyugdíjas.
Új hozzászólás