Hetvenhat éve, 1941. június 22-én Németország megtámadta a Szovjetuniót. Ezzel kezdetét vette az a küzdelem, amely négy évvel később a megtámadott és szövetségeseinek győzelmével végződött.
Hitler már 1940 nyarán fontolóra vette Szovjetunió megtámadását. Július 31-én utasítást adott egy támadási terv kidolgozására. A hadművelet fedőneve Fall Barbarossa lett, Barbarossa Frigyes, a Német-római Birodalom egykori uralkodója után. A név kiválasztását hosszú mérlegelés előzte meg, felmerült az Otto név is, de a Rőtszakállú, mint példakép jobbnak bizonyult.
Június 22-én nem úgy tűnt, hogy a Szovjetunió felfogja a német rohamot és ellentámadásba megy át. Sokan a mai napig állítják, a fasiszták váratlanul támadtak a szocialista országra. Több okból nem igaz. Abban az időben a Szovjetuniónak volt a világon a legkiterjedtebb kémhálózata. Ügynökei beépültek a náci felső vezetés, sőt Hitler közvetlen környezetébe. Egyre több forrás bizonyítja, hogy Rudolf Hess, addigi kancellár és pártvezér helyettes 1941-ben Nagy-Britanniába repülése után Hitler új helyettest nem nevezve ki, Martin Bormannt tette meg a pártkancellária főnökévé birodalmi miniszteri jogkörben, orosz kém volt. Bormann jelezte Sztálinnak a várható támadás időpontját.
Richard Sorge, aki a második világháború idején német újságírói fedéssel Japánban kémkedett a Szovjetunió számára, Tokióból szintén napra pontosan jelezte a támadás napját.
Ha Sztálin nem is hallgatott legjobb kémeire, mert bizalmatlan volt mindenkivel szemben, hitelt kellett volna adnia az országhatárról befutó híreknek, melyek egyre erősödő német katonai jelenlétről, csapatmozgásokról szóltak.
Főleg szovjet és orosz történészek szerint Sztálin nem akarta provokálni Németországot és nem tett védelmi intézkedéseket. Két okból valótlan az állítás: egyrészt a szovjet harcászati utasítás nem tartalmazta a védelem fogalmát, másrészt a szovjetek is támadásra készültek. Kevesen tudják, hogy 1941. január 1-én Sztálin magához rendelte a Vörös Hadsereg tábornokait, és számukra kétnapos hadijátékot rendelt el. A terepasztalon folyó játék a németek elleni támadást szimulálta.
Amikor a németek június 22-én, szokás szerint hadüzenet nélkül, átlépték a szovjet határt, a Vörös Hadsereg egységeit támadó felállásban találta. Az orosz katonai egységeket 1941 áprilisától folyamatosan az államhatárhoz vonták előre. A haditechnikát ugyanúgy a közelben állomásoztatták. E helyzetbe támadott bele a Wermacht, melynek következménye a szovjetek katasztrofális veresége lett. Ezrével pusztultak a harci repülők, tankok, járművek. Az első napokban élő erőben is milliós veszteségeket szenvedtek el. A németeknek hirtelen gondot okozott a megszámlálhatatlan orosz hadifogoly élelmezése, hátországba kísérése.
Sztálint sokkolta a tény. Tíz napra eltűnt a Kremlből akkor, amikor legnagyobb szükség lett volna rá. Dácsájában (nyaralójában) részegen fetrengett. Egy idő után párttársai keresték fel és vették rá a haza védelmének irányítására.
A németek támadása újfent bebizonyította: az üzletben és a háborúban nincs barátság. Az első világháborút lezáró versailles-i szerződés Németország számára megtiltotta nehéz fegyverek, tankok, harci repülők harcrendben tartását. A szovjetek segítettek. Az elmúlt évszázad húszas, harmincas éveiben lehetőséget biztosítottak a Volga folyó környéki bázisaikon németek katonai kísérleteihez, új fegyverek kifejlesztésére.
Az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt Molotov-Ribbentrop paktum is látszólag a nézetazonosságról, egymás meg nem támadásának szándékáról szólt. Valójában mindkét fél csak időt kívánt nyerni. Háborúra készültek. A németek Lengyelország lerohanását veszélyeztette volna egy ellenséges Szovjetunió, az oroszok pedig még nem készültek fel egy Nyugat felé irányuló hadműveletre.
Az első napok elképesztő német sikerek után sokan hitték, a háború három hét alatt befejeződik, az orosz nép azonban hihetetlen erőfeszítéseket téve, a tél segítségével is, megfordította a háború menetét és Berlinig meg sem álltak. Hitler nem tanult Napóleon kudarcából. Az oroszoknak volt hova visszavonulniuk, óriási tér állt rendelkezésükre. Hitler lebecsülte az orosz telet. Mivelhogy az orosz népet alacsonyabb rendű fajnak tekintette, erősen alábecsülte hazaszeretetüket és önfeláldozásukat. Nagyságrendekkel alulméretezte a szovjet gazdasági kapacitást. Ezek együtt okozták a nácik végső vereségét.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás