A 85. Ünnepi Könyvhét második napján a debreceni Kós Károly Szakközépiskola tanárai és diákjai Így is készül könyv, így is készül ex libris… címmel tartottak bemutatót, ahol az érdeklődők maguk is kipróbálhatták, hogyan kötik össze egy könyv lapjait, és megismerkedtek az ex librissel. Kertész Sándor grafikai oktatóval és Toró Jószef rajzfestővel beszélgettünk.
-Milyen volt egy könyv hagyományos előállítása és milyen ma egy modern könyvtervezés és nyomtatás a Kós Károly Szakközépiskolában?
Kertész Sándor:
- Grafikusokat képzünk, akik nem a könyvtervezéssel foglalkoznak. A könyvtervezés nagyrészt számítógépen történik, és mindig problémát jelent az, hogy ezeket hogy lehet bekötni, előállítani. Gyakorlatilag a könyvkötés technikája, rendszere nem sokat változott az elmúlt négy-ötszáz évben, mert a hagyományos cérnafűzés, a táblák ívbe való összevarrása, és utána kemény táblába való bekötése ma is ugyanúgy működik, annyi a változás, hogy a munkafolyamatokat lehetett gépesíteni, de megmaradtak a klasszikus szép kézi kötésű munkák is. A cérnafűzési technika például bonyolult művelet, amit viszont egy gép néhány másodperc alatt elkészít. Próbáljuk valamilyen szinten megtanítani ezeket a technikákat is. Azt, hogy kézzel is meg tudják csinálni a diákok az egyedi tervezésű könyveket. A grafikai értékűek különlegesebb anyaggal készülnek. Bőrkötésben vagy valamiféle sajátos vászonkötésbe, vagy nyomatokat rátéve, amiktől egyedivé válhatnak. Megismerik az alapvető munkafolyamatokat is, amivel mondjuk egy grafikus odahaza, saját maga is előállíthat egyedi könyveket, akár kiállítási darabokat is. Nagyon értékes, szép munkákat. Egy könyvkötő műhelyben láthatók a tömegtermékek mellett az egyedi, különleges dolgok, melyeket lehet aranyozni, díszíteni, a bőrt formázni, egyedi nyomatokat, illusztrációkat ráhelyezni.
Most egy ismert nyomtatási eljárást, a linómetszetet mutattuk be.
Egy ragasztó-kötő gépet hoztunk, ha a diákok nem a cérnafűzést választják, hanem, hogy a végét leragasztózzák és beakasztják, akkor így is szép eredményt érhetnek el. Nagyon sok portfolió vizsgamunkát kell készíteniük. Azoknál nem mindegy, hogyan adják ki a kezükből. Ők nem lézertechnikával nyomtatják, és laponként lerakják, hanem a kb. 40-50 oldalas könyvet már ragasztókötéssel, szép borítóval bekötve lehet tálalni. Egészen más egy projekt, egy arculati terv, bármely vizsgamunka, ha szép kötésbe van téve, mintha be lenne spirálozva vagy valamilyen hagyományos irodatechnikai módszerrel raknák össze.
- Mi az ex libris? Elképzelhető, hogy manapság vannak olyan könyvbarátok, akik nincsenek tisztában az európai könyvkultúra ezen nemes hagyományával…
- Gyakorlatilag a könyvekbe belerakott kis egyedi grafika. Ami, ha valakinek van egy könyvtára, akkor tulajdonképpen azt jelenti, hogy az az én könyvtáramból való. Régebben volt ennek nagy divatja, de most is a komoly könyvgyűjtők terveztetnek maguknak egy pici kis grafikát, amibe ráírják a saját nevüket, és azt, hogy ex libris, tehát az ő könyvtárából való. Ezt általában a külső borító belsejébe ragasztják. Többnyire 5x5-ös, 10x10-es kis grafikát tartalmaz, ami jellemző az adott gyűjtő egyéniségére, vagy a gyűjteménye típusára, karakterére, vagy amit úgy gondol, hogy éppen magára jellemző motívum. Amíg nem volt linóleum, addig fametszettel készítették. Antikváriumokban még ma is lehet ilyen könyvekkel találkozni. Arra mutat, hogy valaki komolyabb gyűjteménnyel rendelkezett. Aki csak úgy tárolgatja a könyveit, az nem csinál rá ex librist. De aki rendszerezi, esetleg bizonyos típusokat gyűjt, azoknál jellemző saját ex libris tervezése.
- Vannak egyéni stílusok ebben a műfajban?
Toró József:
- Egy művészeti szakközépiskolában még korai egyéni stílusról beszélni. Általában a tanárok egyéniségének és elvárásainak felelnek meg a tanítványok. Aki ebben a szakmában továbblép, biztos tudja, hogyan kell ettől megszabadulni. A diákok munkáján látszik, kinek a tanítványai.
Dancsó Bettina
Új hozzászólás