Az irodalom szereplőinek, alkotóinak megítélése rendszerről rendszerre változik, így a 21. században is napról-napra módosul azoknak a szerzőknek a listája, akiket méltónak tartanak a bemutatásra. Úgy gondolom, az irodalom és a művek értékének, mondanivalójának megítélése mégis független kellene, hogy legyen a mindenkori politikától. Szubjektív sorok következnek!
A magyar irodalom egyik legsötétebb és legkeményebb cenzúrával borított korszaka volt az aczéli 3T időszaka. Amit az államhatalom nem kívánt a közvélemény elé tárni, azt eltitkolták, betiltották, megsemmisítették. Ellenkező esetben – ha épp a mű megfelelt a „vörös” elvárásoknak – büszkén reprezentáltak az illetékesek az író-költő társaságában, s annak művével. Hála istennek, ezek az idők némileg tovaszálltak a technikai fejlődéssel. S a politikai megosztottságot a közvélemény képviselője, a szabad nép vélemény-állóháborúja váltotta fel. A legutóbbi változtatások okán jócskán felhördült az internet népe, s egy szakértőként ostromolták az illetékeseket és azok édesanyját, keresetlen szavakkal, hogy Wass Albert mit keres a tematikában, illetve Nyírő József Uz Bencéjéből miért is készül modern filmfeldolgozás, ha egyszer már képernyőre került Jávor Pál és színésztársai zseniális alakításában. Az indokok: antiszemitizmus, szélsőjobboldali, nyilas párttagság, ponyvaminőség. Egyetlen kérdés: hogyan függ ez össze a tartalommal?
Wass Albert esetében azt mondhatjuk, hogy, bár tény, nem feltétlenül tartozik a legkiemelkedőbb szerzői kánonba, mégis olyan maradandót alkotott, amely alapját képezheti a hazafi magyar gondolkodásmódnak, s világnézetnek. Elég az Adjátok vissza a hegyeimet! című regényre gondolni, a benne olvasható elképesztő érzelmi töltetre, már-már megható indulatra, amellyel védi, visszaköveteli jogtalanul, barbár módon szerteszabdalt hazáját. A patkányok honfoglalásával kapcsolatban jogos az a gyanú, hogy antiszemita áthallás fedezhető fel benne, de a tervek szerint korántsem ez lesz az elsődlegesen oktatott és tanulásra elvárt mű, sokkal inkább az előbbi, amely minőségben és eszmei tartalomban is magasan felülmúlja. Ami Nyírő Józsefet és az ő, székelyekről írt, ugyancsak rendkívül érzelemgazdag, fanyar humorú, sorstragédiákat nyíltan szemléltető Uz Bencéjét illeti, a nyilasokhoz az ég világon semmi köze. Erdélyhez, a székelyekhez és az ő keserédes, megcsonkított létükhöz annál több. Erről márpedig tudni, hallani, olvasni kell, és nem lehet azzal az indokkal elhallgatni, hogy a szerző nyilas volt. A szerző, de nem a könyv. Ha pedig már itt tartunk, kit, miért és hogyan ítélünk meg, álljunk meg egy szóra! Csáth Géza életvitele, kábítószerfüggősége Ady Endre magánélete, Pilinszky János, Gobbi Hilda színművésznő nemi identitása korántsem fér össze a napjainkban elvárt normákkal vagy a politikai korrektségként is hirdetett tiszta erkölccsel. És nem is foglalkozunk vele. Megtanítjuk, megtanuljuk, melyikük hogyan élt. Ez azonban egy cseppet sem befolyásolja, rontja, csökkenti azt a művészi magas minőséget, amelyet versekben, prózában, vagy épp a színpadon, filmvásznon képviseltek. Csupán mellékzönge amellett az elképesztő tartalomtenger mellett, amelyet adtak az utókornak. Hiszen valamennyien a magyar irodalomtörténet szerves, megismerendő részei. Nyírő Józseffel, Wass Alberttel együtt, éppúgy mint a zseni Karinthy Frigyes vagy a nem kevésbé géniusz Radnóti Miklós, a kozmikus gondolatú József Attila. Azt gondolom, a politika, a sajátos értelmezésmód és bizonyos eszmék nem szabad, hogy gátat szabjanak azok előtt a tartalmak előtt, amelyek színvonalasan és mindannyiunk számára tanulságos szemszögből mutatnak be mindenkor érvényes, komoly társadalmi problémákat.
Végszóként arról szólnék, hogy a hozzászólások egy jelentős részéből az is kiderül, hogy a véleményt kifejtők nagy többsége nem is rendelkezik azzal az ismeretanyaggal, amelynek birtokában jogos lenne felháborodásuk. Ehelyett pletykák, apró részletek ösztönzik az internet népét arra, hogy hangzatos szidalmakkal próbáljanak érvényt szerezni vélt igazuknak. Hiszen, ahogy Goethe mondta: „Semmi sem oly szörnyű, mint a tevékeny tudatlanság.”
Barna Marci
Új hozzászólás